igen remek a fordítás, ill értelmezés. illetve helyzetkép-leírás. Illetve a "nyugat" reakciójának lefestése mikor meglát egy nem -tökfőzeléket De ez van tényleg.
(Jajj most én kérem, nem szoktam ilyet, sose, de tényleg ennek már semmi köze Sándor eszméletlen zseniális képéhez, hogy akkor OFF ennek a mellékszálnak)
Kedves Tibor, adtál nekik egy olyan képet, amitől kiestek a cipőjükből. Jogosan. És ez feldolgozhatatlan...
Lefordítom neked, mit akartak írni, jó? Irigyeljük. Rettenetesen. Törjük el a karját... nem is, inkább a nyakát, és akkor nem fest semmit.
De manapság, ugye... kultúrvilágban nem divat az ilyen durvaság, így egyszerűbb, ha nem is hívjuk festménynek, amit művelt. Pont.
(De azért abban megegyezhetünk, hogy nem a tökfőzelék kategóriában indultál...)
így van,
Most nézem hogy az Art Rage facebook oldálán, https://www.faceb...ge?fref=ts hogy főztöm 54 megosztása és 313 lájkja után a bazsalikomos olajról beszélgetnek megint
Az ember hiába születik Csanálosi Tibornak, az a szomorú, hogy mégis ez a vége
Tudjátok olyan ez, mint a szakácsoknál az ételekkel való verseny. A szakácsok 'művészköreiben' arról zajlki a vita, hogy az ausztrál marhát mivel kell etetni, hogy a bazsalikomos, olajos, kurkumás íz átjöjjön a marhafelsál fölső 2 centijébe...
És ebbe a légkörbe jön valaki nemesen, egyszerűen, egy banális és fenomenális tökfőzelékkel. Annyi kaporral, amennyi kell. Mert mindenki eszi.
A művészkörök is éhesek a jól eltalált, finom ízekre. Csak elszoktak már az egyszerűségtől. Különösen attól, aki a felsállal is művészien bánik. Mindenki eszi. Egy pillanatra mind elcsendesülnek. Szent pillanat.
... és hamarosan folytatódik a vita a bazsalikomos, olajos ízről.
Én csak azt tudom leírni nálam mi volt. Nálam ez a folyamat része volt mikor ilyeneken gondolkodtam, de elmúlt.
Szerintem nincs ezzel baj, nem lehet mindenki Csanálosi Tibor, aki úgy született, hogy sose rágódik vagy tépelődik semmin! Már úgy született, hogy kész volt mindenre!
De nem!!! Mi, az hogy "átmeneti"?
Ilyen nincs. Ez katasztrófa. Az Anikó mondja jól: "Fura... aki nemes egyszerűséggel 'élet és halál' kérdéseit festi meg, annak ez már banálisnak tűnő téma... ??? "
Képtelenség azt összehozni agyban, nekem, hogy valaki nekizuhan "élet-halálkérdésnek" érti, tudja, meg is tudja festeni, kórházakban fest, járókeretes nénit fest ...vagyis a KRUMPLINÁL VAN, és EMELLETT azon görcsöl, tököl, hogy mi banális Asszem le kéne kapcsolni nálatok Sanyi a netet .
Ennek egy átmeneti dolognak kell lenni egy festő életében ,mikor ilyeneken gondolkodik. Banális vagy nem, mit szólnak majd?
Mikor azt mondják nekem, hogy jajj már megint egy akt, olyan jókat nevetek mert én pontosan tudom, hogy nekem nem csak egy újabb akt hanem egy folyamat része.
Régebben még foglalkoztam ezekkel a véleményekkel, ma már egyáltalán nem. Teszem a dolgom és ha ezer aktot alkotok meg, akkor mindegyiknél lesz valami kis újítás, még ha nem is látszik kívülről, de ami a legfontosabb, mindegyiknél tanulok valami újat, leszek egyre magabiztosabb.
Fura... aki nemes egyszerűséggel 'élet és halál' kérdéseit festi meg, annak ez már banálisnak tűnő téma... ???
Neee máár... Nekem nincs banális téma. Én mindenevő vagyok, nekem jöhet a kupac krumpli is.
Sándor, szerintem ebbe is belekerült egy-két súlyos felhő. hogy ragyoghasson az a fény. Meg is van a ragyogás. Szép!
szerintem meg teljesen nyerő látvány lett
pár dolog hiányában biztosan nem az lett volna, de a víz ragyog, nem látható, de érezhető a naplementében mindent átható sós fövenyszag, és remek a csónak sárgája meg a reflexek minden négyzetcentiméteren-amik jellemzően "mátésándor-reflexek" mióta megismertem a munkáidat.
Noooormális !?! Sanyi, én voltam a Van Gogh kiállításon, annak idején Pesten. Kifizettem a belépőt, eljutottam addig a képig, amin van egy kupac krumpli. Utána úgy döntöttem hogy eleget láttam a festészetből, és kimentem a kiállításról. És tényleg ez volt, 3 évre való tökéletes muníció volt az a kupac krumpli. de még az is lehet hogy máig is. vagy bármeddig is. Banális téma ??
Arra gondoltam, hogy nem annyira nyerő látvány ez lefestve, de tényleg a megoldások szoktak rákényszeríteni néha banálisnak tűnő témákra. Azért volt a hümmögés.
Na.
Ez nagyon jó kép.
itt látható nagyon jól az hogy a "kontraszt" mint olyan alapvető képalkotó elem. DE, a "kontraszt" az nem csak színkontraszt, hiába ott kezdi el az ember tanulni, a kontraszt az ezerféle kontraszt.
***
Nem csak a csónak nagy sárga foltja és a minden más.
Nem csak egy realista háttér egy táj és egy már már a szürrealizmus határát súroló tárgy... vannak itt kontrasztban.
A kontraszt mint olyan van megértve.
Szerintem ezért a képért, ezért a megértésért Sanyi rengeteget dolgozott,és sokszor nem is sikerültek képek, vagy nem úgy ...
Emlékszem a tiszta és nagy felületen jelenlévő színekről mennyi szó volt. A Nem-mikrokontrasztokról. Nem pasztelles dolgokról. És hányféleképpen nem volt ez jól, és akkor itt van most ez, és tökéletesen meg van értve.
Ráadásul most még egy olyan sluszpoénnal megtoldva, hogy a sárga folt egy teljes "reál" szöszölős képpel kerül párbeszédbe.
Nagyon jó! Szépen meg lett oldva, minden eleme (homok,víz, felhők) az, aminek lenni kell, még a vizes homok is szépen elkülönül. Pedig nem egyszerű téma ez, bár a csónak ott van, szerintem nélküle is megállná a kép a helyét.
(A hozzászólásod mire is vonatkozott?)
Kép Értékelése
Hozzászólás küldése
Hozzászólások
hogy ragyoghasson az a fény. Meg is van a ragyogás. Szép!
(Jajj most én kérem, nem szoktam ilyet, sose, de tényleg ennek már semmi köze Sándor eszméletlen zseniális képéhez, hogy akkor OFF ennek a mellékszálnak)