Nagyon örülök, hogy alkalmat nyújtott a festmény erre a
sok izgalmas hozzászólásra!
Tibornak is köszönöm, hogy megmutatta kontúr nélkül a
női alakot! A hiányérzeten túl nagyon tetszett ahogy
levarázsolta a körberajzolást!
Fontos, hogy nagyon nagy érdem a fényképé, és a
fényképészé! Sajnos nem tudom ki a szerző. Régen,
valahol találtam...
Átdolgoztam a fotót festménnyé. Ez az én "kéznyomaim",
2011-ből.
Boldog vagyok hogyha tetszik az eredmény. Köszönöm!
Nekem a kontúrok jelentéssel bírnak, még ha nem is ez volt a szándék. Mintegy körülzárja az alakot és ezzel kizárja a külvilágot. Lezár, elhatárol, magába fordít. Ez a kép nekem erről szól.
Jó a kontúr nélküli is, de a címhez mindenképp ez illik szerintem. Az egy lágyabb valami, itt a vonalak dinamikussá teszik,ami ugye az egyensúlyi állapottal picit veszekszik, szóval én erre szavazok, számomra így izgalmasabb a kép.
Nehezen tudnék dönteni, hogy tetszik jobban. kontúrral, vagy nélküle. Kicsit más a hatás. Kontúrral számomra stabilabb a kép hatása. A színvilága meg nyugalmat áraszt. Nagyon szép kép, gratula!
Én kipróbáltam amit Márta mond, csak kérdés szinten hogy tényleg úgy milyen, ha nincsenek kontúrok. (Csak elkezdtem a kontúrok eltüntetését, nincs teljesen átalakítva) Íme: http://pemzli.hu/...#post_4472
Köszönöm a tanulságos hozzászólásokat!
Köszönöm Márta kérdését is!
Úgy láttam, a megfestett figura, és a háttér tónusa szinte
ugyanaz. Úgy éreztem, hogy érzékeny, játékos
vonalritmussal jó lenne kiemelni a női alkot.
Nem akartam lemondani arról, hogy a kép középtónusban
maradjon.
Így igaz hatásában eléggé grafikus, de ez nem zavar...
amit Tibor leírt..valahol hallottam a következőt: már kis korban megtanuljuk az ABC-t mindannyian, és egész életünkben használjuk az írás tudományát, használva mind a 44 írásjelet csakúgy mint Babits vagy Szabó Magda..
44 írásjel kombinációja..remek magyarázat lett
Azt hiszem ez a kérdés kicsit-nagyon kapcsolódik a szabadság témához. Próbálok szemléletese lenni, aztán lehet hogy szokás szerint kicsit sarkítva fogalmazok.
Mondjuk, vegyük a jógát. Az ember vagy jógázik vagy nem.
A nemjógázó ember a kényelemkereső, komfortkereső ember. A mozgástere horizontális, terpeszkedik, igyekszik a legkényelmesebb pozíciót felvenni a világban, mint egy díványon, ami egy állandó izgés-mozgás. Ha így teszi a kezét, az még nem az igazi, ha már teljesen kényelmes minden, akkor mért nincs ott egy kis sör, ha van sör, akkor mért nincsenek néger rabszolganők, akik legyezgetik pálmafalevéllel, és egyáltalán miért nem tud ő bahamákon nyaralni mikor mások tudnak. Aki nem jógázik az állandóan valamin aggódik, sosem teljesen kényelmes minden. Állandóan muszáj konfigurálnia magát, ezen a horizontális síkon, állandóan le van kötve az agya valamivel.
A jógi ez alól felmentést kap. Feladatokat végez. Mégpedig igen egyszerűeket. A lábad ide teszed, így, a kezed ide így, és kész. Ennyi. Ezt ha megoldottad akkor kész. Ha valaki kipróbálta milyen jógázni, akkor mindig jógázna. Borzasztóan felszabadító, hogy azonosulni lehet egy helyzettel, Azonosítani saját magát az embernek valamivel, ami véges, végrehajtható. Nem kell keresgélni semmit. Annyi és kész.
Ugye milyen érdekes: óriási korlátozásnak néz ki a horizontális világ hihetetlen variációs lehetőségeihez képest, és mégis ez eredményezi a szabadságot, a tisztaságot (mint a képen ... ) és legfőképpen a lélek-emelkedést.
Mert mikor megszűnik ez a komfortkeresési kényszer, megszűnik az aggodalom, akkor elindul a a lélek vertikális mozgása. Tenné ezt mindig, ha hagynák. Hát így most hagyják. Ez az ő természetes mozgási iránya, ez a vertikális irány, nagyon szép a magyar kifejezés rá: lélek emelkedés.
Igen, a tisztaság. Valóban milyen jó szó erre a képre.
Nézegetem ezt a képet, és csak nem hagy nyugodni egy kérdés.
Kipróbáltam ezt a mozdulatot, mert kíváncsi voltam, hogy lesz ez az egyensúly. A kép alapján azt várom, hogy egy pillanat, és dől tovább... vagy előre, vagy hátra.
Jó,nem vagyok balettos, se táncos, se jógi a 8. fokozaton, OK... ezt is beleszámítottam.
De hogy hogy lesz ez a nyugodt, békés, elmerengő tekintet ebből a mozdulatból, az az én nagy kérdésem...
Igen.
Szép egyensúly. Először is azért mert belső, lelki egyensúly is.
Másrészt mert érzékeny egyensúly. A határán van, hogy ne az legyen. Egy ilyen határesetnél sokkal jobban megérthető az egyensúly lényege, mint egy "nagyon stabil" egyensúlynál.
(Azt képzelem el például, hogy a lány ezzel az egyensúllyal játszik Pl picit hátrébb viszi a fejét, elkezd hátra billenni, aztán a lábát kinyújtja, és visszatér ebbe a egyensúlyba )
Kép Értékelése
Hozzászólás küldése
Hozzászólások
a kép nagyszerű, ebben nincs vitának helye 
