Sajnos nem tudom Kati. Ha tudnám, nem így festettem volna, és nem ezt.
Aggódom a katica miatt én is. A csiga feltalálja magát, de a katica kicsike, sérülékeny. Mi vár rá? Boldogság, vagy csalódott keserűség???
de jó is volna tudni...
Hová tart ez a kis katicabogár? És.. hová tartunk mi. Mi van ott az ismeretlenben? Mi lesz vele és velünk. Ezek a megfejthetetlen kérdések, amire talán sohasem kapunk választ, de legalább álmodozhatunk. Nagyon jól fogalmazod meg a képeidet., munkát adsz nekünk , sorstársaidnak.
Kedves Bonszkot!
Tetszik, amit a képedről meséltél.
Még hozzáfűzném a bátorságot ami az elhatározást is jelenti. Ez ad esélyt arra, hogy az álmok, vágyak valóra is váljanak.
Ezt látom még itt.
Azt hiszem, druszám, Te vagy az első, a kép tulajdonosán kívül, aki érti.
Mindenki vidám képnek látta eddig. Pedig nem az.
Hogyan bízhatja az életét egy kis katica, és egy picit nagyobb csiga egy bizonytalan stabilitású szerkezetre? És miért? Egyáltalán minek?
Én a kép festése közben kaptam válaszokat.
Vágyak, mik erősebbek, mint a halál, érzések, mik elsöpörnek minden akadályt, időn, téren, és valóságon át.
Köszönöm, azt hiszem ennél nagyobb dicséretet, és elismerést nem kaphatok erre a képre!
nagyon tetszik!!! Kérlek azt a katonás képet is tedd fel amire a hosszú monológomat írtam és kiakadtál, nem írok igérem monológot de tedd fel légyszi!!!
Aggódom a katica miatt én is. A csiga feltalálja magát, de a katica kicsike, sérülékeny. Mi vár rá? Boldogság, vagy csalódott keserűség???
de jó is volna tudni...