kamilla reti
| 2012/05/10 20:34 | 2,236 hozzászólást küldött |
Köszönöm szépen Erzsike! Jól gondolod. Igen, belekerülünk egy rendszerbe, ami visszafelé számlál. Lehetnek társaink, barátaink az úton, de amikor döntést kell hozni, akkor csak magunk vagyunk. Úgy is dönthetünk, hogy mások döntsenek helyettünk, de az is a mi döntésünk. Ez az "egyedül járás" nem feltétlen rossz dolog, csak felelősség teljes. Ránk nézve mindenképpen.
Keresztesi
| 2012/05/09 14:40 | 537 hozzászólást küldött |
Rám igen nagy hatással (volt) van ez a képed, bár nem tudom úgy megfogalmazni, ahogy az előttem szólók! A címe alapján, valamint az ábrázolás is, tökéletesen megfogalmazza a lényeget. Én úgy gondolom, hogy ahogy megszületünk, belekerülünk egy "mókuskerékbe", mely szinte óramű pontossággal forog. Igen, ilyen az alkotó ember élete is, de még lehetne sorolni azt a napi rutint, mely behálózza az életünket. Csodálatos kép, illik rá a tökéletes szó!
nordwick
| 2012/05/09 12:32 | 1,837 hozzászólást küldött |
Azért, mert így van.
Az egész kép nézőpontja, alapállása fikció, elképzelt.
A szereplők is... valójában én emlékezem.
Igy: kiosztom a szerepeket, a kislány én vagyok, a zenészek pedig azt képviselik, amire szívesem emlékszem mint örökségem.
A szituáció pedig maga az öröklés folyamata...
Örökölni, azt hiszem, csak ilyen nagyon nagytudású, elmélyült, szeretős emberektől lehet. Az öreg jazzzenészek ilyenek, talán azért gondoltam hogy e festménybeli szerepet rájuk osztom.
Szerepe van még a fényiránynak.
Egy beeső, beáradó fénnyaláb az ami kereszetülhalad a képen. Belesik a zene (a zenészbácsik), és bele esik a kislány az útjába.
A fény elvégzi szerepét (sokminden egyéb munkája mellett) : az örökség átvitelét.
kamilla reti
| 2012/05/08 23:07 | 2,236 hozzászólást küldött |
Köszönöm mindenkinek, hogy értitek.
Igen Pat, ez az. Nekem is a kedvencem. Ezért is lett a kiállításom címadója.
Nordwick, Attila, én is ezt gondolom az életről. De az alkotó ember útja is ilyen.
Pontosan húsz évvel ezelőtt kezdett foglalkoztatni ez a megoldás. Már többször nekifutottam, de most jött össze. A vicc, hogy ez volt az első digi képem. Lehet, hogy nem is kellett volna többet csinálnom.
kamilla reti
| 2012/05/08 22:59 | 2,236 hozzászólást küldött |
Igen, ezek a késes ropogós dolgaid nagyon jók. De ezek nem is tetők, inkább oromfalak. Csak, a címre reagáltam. A kép szempontjából mindegy. Tetszik, hogy a síkok egymás mellé helyezése is térbe eszi a dolgokat. Rafinált megoldás.
@Attila
| 2012/05/08 14:50 | 3,216 hozzászólást küldött |
Túl van gondolva az egész! Ez a készülődés sorozat egyik darabja, amelyen a készülődés egy fázisát szerettem volna megörökíteni! Ennyi! A többi, a színek választása már csak egy plusz, amit ki akartam próbálni, mint a túlzott realizmus is.
Anonim002
| 2012/05/08 14:11 | 142 hozzászólást küldött |
Ati nem az a lényeg, hogy tetszik a lila vagy sem, hanem hogy tényleg ezt az érzetet akartad elérni amit mondjuk én érzek a képed láttán vagy sem.
A másik meg. hogy a zuhanyzós képnél a narancs végigfut a testen összefogja az egészet ...
Na de már annyit írok erről, hogy még a végén az jön le, hogy nekem egyáltalán nem tetszik, nekem részleteiben tetszik ez a kép.
@Attila
| 2012/05/08 13:50 | 3,216 hozzászólást küldött |
Az jutott eszembe, hogy itt elmélkedünk, ami tök jó, de lehet csak ez a lila nem tetszik mint bőrszín? Ott van a zuhanyos képem, amin a Hölgy tiszta narancs, de az mégse szúr szemet. Olyan mintha a történelem ismételné önmagát, az impresszionizmus kezdetén talán Renoirnak a zöldes színű modelljeit szólták meg. Ezen a képen, azon kívül, hogy realistára akartam megcsinálni, egy durva színhatást (összhangot) is meg akartam valósítani. A háttér kékjét pl. napokig állítgattam a test színéhez, mert nem tetszett.
nordwick
| 2012/05/08 13:47 | 1,837 hozzászólást küldött |
silli:
Ezeket én se tudom. Valahogy nagyonnagyon ösztönösen próbálom komolyan venni az álmaimat.
Kezdetektől fogva, tehát még kisgyerekként.
Aztán persze olvastam Freudot, nagyon tetszett, ... a módszertana izgalmas volt... de nem követhető, pusztán csak abban erősített meg, hogy bizony jól gondoltam én ezt a komolyan vevést... aztán Jungot is olvastam... megint ugyan ez, bár sokkal mélyebben.
Szerettem bennük azt, hogy vagy nagyon nagyon személyesként, vagy személyes-ÉS-mégis-az-egész-világot-érintőként tüntetik fel az álmot. Szerettem hogy ezt mondják, mert íg is éreztem.
Aztán jöttek az indiánok.
Ez egy indián felfogású kép.
Indián álomkezelésű.
nordwick
| 2012/05/08 13:25 | 1,837 hozzászólást küldött |
Atti: (tán egy összefoglaló)
Iskolába járnak sokan... régen egyféle iskola volt: a képzőművészeti főiskola-egyetem.
Volt aki túlélte. Úgy általában nem élték túl.
Most. Most az a jó, hogy a veleszületett látás, és hit, már más utakon is bejárható.
Legelsősorban is "abszolút autodidaktaként" hogy téged idézzelek. egy mai "abszolút autodidakta" ... azonnal megelőlegezhető módon (részemről) százszoros elmélet és gyakorlati festészeti tudással bír mint egy hivatásos, és ezerszer több gyakorlata van, valamint tízezerszeres hite.
***
Ma már vannak alternatív iskolák, amik akár ovodás kortól is (Waldorf - Rudol Steiner) nem feltétlenül egy akadályt állítanak az alkotói létben felnövekedni hivatott ember elé, próbálják az egyén számára valahogy ezeknek a hatalamas szellemi óriásoknak az örökségét elérhetőé tenni....
és vannak egyéni utak, és az egyéni utak nagyon nehezek, de egyénileg is végigjárhatók.
És segítők is vannak, ezeken az egyéni utakon... nem olyanok mint régen, hanem finom, precíz, átgondolt kritikák, érzékeny, odafigyelős kritikák. Mások ezek mint a nemrég magunk mögött hagyott világban: izmusok és ex cathedra kijelentések diktatúrájában...
... szavakat keresgélősek, mert konkrétumot mondani szernének...szeretősek, segítősek...
Dorci nagyon jót mond... "de a színek használata, ne menjen a kép hangulatának, érzetének, akár mondanivalójának kárára"
A "fénysivatag" képemnél írod ez a helyzetet jól le.
Szerintem az van, hogy be kell járnod ezt az utat, nem tom hogy mi ennek a konkrét menete...lehet éppenséggel az, hogy még erőteljesebben beleveted magad ebbe dologba, ebbe a fajta színmegérzésbe, és használatba, mert állítom hogy ennek ... ennek az iránynak nem belátható végeredménye lesz. Szerintem egy nagy felfedezés például.
Szerintem sok "rontott" kép szegélyzi ezt a menetet. Idegesítő (kép)hatások. Élvezhetetlen képek. Sem ebbe, sem abba a színelméletbe be nem illő dolgok.
Mindez érzésem szerint baromira nem érdekes a felfedezés élményéhez, és.... és... és valami nagyon nagyszerűhöz képest... amit csak sejtek...
siili
| 2012/05/08 13:12 | 67 hozzászólást küldött |
ez odapirít :-)
én jelentéktelen eseményeket szoktam megálmodni, mondatokat szó szerint, amik elhangzanak, pár másodperces jeleneteket..nemtom, hogy rófétikus álmok e, vagy én teszem őket megtörténté, vagy a jelentéktelenségük miatt utólag rá lehet húzni, hogy akkor "naezvoltaz"....ez persze nem tartozik ide kicsit se, attól függetlenül elismerésem ...
nordwick
| 2012/05/08 12:29 | 1,837 hozzászólást küldött |
A cím... a cím (a címmel együtt a kép - a képpel együtt a cím) elképesztő mélységekbe visz.
***
És van egy Mátrixos vonzata is... a Mátrix nekem egy komoly film, de ez a kép sokkal sokkal többetmondó.
Heidegger "Lét és idő"-jénél is mélyebb. Mélyebbre hatol.
Nekem
nordwick
| 2012/05/08 12:10 | 1,837 hozzászólást küldött |
Ez.... igen egészen pontosan ez az a fénytani helyzet !!!
Egészen pontosan az Amalfinál is ez...
Próbáltam leírni... ottani 20:23:32 es hozzászólásomban.
Ott picit bonyolultabb a középtérrel van bonyolítva... de így is működik, a középtér nélkül is.
Bocs kicsit a jelen relációkba belemerültem....
A kép gyönyörűség.... , elképesztően szép...
Még Anne Geddes fotói jutnak eszembe, de ő túl...túl ...nem tom, az ő kisbabái virágszirmok lágy ölelésében, sok sok puhaságok közt jelennek meg...
Ez itt egy nagyon nehéz-nehéz valóság.
Igazabb.
Hozzászólások
annyira hiteles, gratulálok.
