Én tudtam ám mit jelent csak esetleg ha valaki nem tudta, jó ezt leírni, lehet belőle tanulni. Én sokszor alkalmazom ezt a technikát, főleg a monokróm képeimet festem elő színekkel és általában komplementer párokat alkalmazva, vagy hideg és meleg színeket alkalmazva attól függően az adott rész hol helyezkedik el a térben illetve világos vagy sötét-e a felület. A nagyok is sokszor csinálták ezt, mondjuk a kék eget aláfestették okkerrel vagy naranccsal, ezáltal lett élőbb a kék. A szürke alapozást felváltotta a színes. Ezek az apró dolgok sokat segítenek az összhatásban és érdemes tényleg kipróbálni. Aki meg akrillal fest annak ez valóban költségkímélő megoldás, a megmaradt festéket felkenni a következő képre alapozás gyanánt.
Próbáld ki, Attila, én rendszeresen használom. A kinyomott maradék festéket én sosem hagyom megszáradni (kicsit drága...), hanem rákenem egy lemezre. Sokszor nem is egységesen, hanem ahogy jön.
Tónusos alapozáskor a festés /vagy a felvázolás- kinek hogy tetszik/ előtt a fehér vásznat v. lemezt egy olyan színnel kenem le, aminek szerepet fogok szánni később, az alkotás folyamán. Ez a szín ennél a képnél egy okkeres árnyalat volt. A tükröződéseknél, valamint az égen is, a vitorlások árbócainál jól látszik, amint direkt kihagytam részeket, hogy ez a tónus visszaköszönhessen, és ezáltal mintegy uralja a képet.