Szerintem ugyanaz. Behelyettesíthető az állításba (mondatba) a "tudásvágy", a "kíváncsiság" helyére ... nem érzem hogy más jelentéstartalmat kapna.
Valahogy az olyan "komolyabb szó" legfeljebb.

Igen! Ez egy jó tulajdonság, motivál. Pedig gyerekkoromban a felnőttek megdorgáltak érte. Vajon a kíváncsiság és a tudásvágy mennyiben hasonlít és mennyiben más?

Attilával beszélgettünk tegnap, a "Kapcsolat" film kapcsán, hogy mi a hasonlóság a festő és az űrkutató között... "álmodozó"... most viszont az jut eszembe, hogy ha ezt egy szóban kellene összefoglalni: "kiváncsiság".
Engem legalábbis mindenben ez mozgat.

Kezdem azt hinni, hogy polihisztor vagy. Bár a tehetség nem korlátozódik egyfajta dologra és ez is mutatja.

Igen néha, alakalmi formációkban. De mostanában inkább zongorázom. Az most a nagy szerelem:-)

Csodálatos dolog lehet, hangszert készíteni. Mindezt végignézni is felemelő. Talán nem véletlen annak a pici fadarabnak a "lélek" elnevezése. A lányom csellistának készült, az a másik kedves hangszerem. Szép búgó hangjával. Mindkettő a léleknek egészen más húrjait szólaltatja meg. Olyan kellemesen "fájó". Bőgőzöl még?

Nekem a hegedű nagyon "nem ergonomikus" hangszer, mindig csodálkozom hogy egy "nagy kezű ember" hogy képes ennyire összetorlódott helyen lévő hangokat megszólaltatni.
Én csellózni tanultam... ott a helyzet már jobb, de végül a nagybőgő volt az, amivel végül össze tudtam barátkozni :-)

Nagypapám vasutas volt, mozdonyvezető. Aztán nyugdíjba ment, és egy nap valami történt vele. Hegedűket kezdett készíteni. Egy évben egy hegedűk készített el, emlékszem ezekre az időkre, kicsi voltam, a nyarat ott töltöttem náluk mindig. Erdőket jártuk alkalmas fát választani. Nagypapám nagyon csendes volt már akkoriban, nem beszélt, csak mutatta hogy mit hogy kell, én akkoriban vitorláshajókat akartam építeni, csak mutatta, hogy hogy kell a vésőt használni...
A hegedű készítő szerszámokat is maga készítette.
Amatőr... ha visszagondolok minderre, a szó valódi értelmet kezd nyerni.
22 hegedűt készített, nem tudott rajtuk játszani, csak picit, mikor belerakta a "lelket", (azt a kis pici farudacskát) és cérnával mozgatta... heteken keresztül, akkor szólaltatta csak meg.

ÓÓ!! De jó kéz! Annak idején készítettem rajzokat "hegedűiskola" kottához. Nem egyszerű, de szerencsére végigültem a fiam óráit a kezdetektől. Így sok minden rám ragadt. Gratulálok!!!!

Ilyesmi ? Szerintem ilyen.

Valami ilyesmi a jelenség!