Ezen a hagyományőrzésen túl én látok Niki művészetében egyféle, az absztrakció felé is vezető utat. Vagy kitérőt vagy egy mellékágat. Néhány tájképe már szinte absztrakt, megtartva a tájra jellemző vonásokat, ezt kevesen tudják magas szinten művelni. Amikor azt mondtam, megnézném 10 év múlva erre gondoltam. Az ugye nem kérdés, hogy hihetetlenül tehetséges és fejlődött is az elmúlt években, viszont előbb-utóbb mindenki elérkezik egy válaszúthoz, egy kis mellékvágányhoz. Vagy az egészet rosszul látom, még az is lehet.

Asszem eljutottam arra pontra, (némi kis bizonytalankodás után ... de ez csak magamnak szóló bizonytalanság volt, s nem ezeknek a képeknek) hogy ki merjem jelenteni, hogy ma Magyarországon nincsenek ehhez fogható képek, melyek ilyen tiszta formában testesítenék meg azt amit én hagyományőrzésnek nevezek, s a festészet egyik alapvető, és kulcsfontosságú, létfontosságú feladatának látok. Talán egy hónapja írtam, hogy Niki valamerre tart ... formai értelemben, kifejezőeszközök tekintetében... A helyzet az hogy ennél sokkal többről van szó, mert ez már nem egy valahová tartás, hanem egy megérkezés, és nem a kifejező eszközök tekintetében, hanem lélekben.
Én így látom.

Csupa ragyogás!! Fényes sorozat, "ragyogóan" festve. Szívből gratulálok Niki!!! Nagyon szeretem a képeidet, talán nincs is kivétel.