(Egyik kedvenc képem... lett volna... sajnos rossz felületű kartonra kezdtem el, Sokkal puhábbra akartam a lábát, a kezét pedig részletesebbre, de a karton durvaága miatt már ez nem volt lehetséges)
Kár, hogy a finomabb részleteket fel kellett adnod a durva karton miatt, de a kép így is szívet-lelket gyönyörködtető, és légiesen könnyed, mintha pókhálóból szőtték volna.
Prof: Egyáltalán nem volt tapintatlan, teljesen logikus a kérdés. Sőt lényegileg ki is találtad.
Ez bizony annak annak az estének a másnap raggele, még akkor is ha közben el is telt egy csomó év
A személyesség kérdése... nem tudom. Nem szoktam rajta gondolkodni. Pl lerajzolok egy kávéfőzőt, és tökre személyes, ránézek a képre és elsírom magam mer eszembe jut valami róla. Vagy: lerajzolok valakit akit húsz éve ismerek, és ezer dolgon mentünk együtt keresztül, de
mégsem hordoz akkora jelentőségest AZ a portré, mint a kávéfőző... Előfordul mindegyik.
De jó kérdés mindenképpen
Köszönöm a választ, az időközben átgondolt, és most már tapintatlannak ítélt kérdésemre
Valami ilyesmit éreztem, de bocsánat, mert ez már magánügy! Csak olyan tolakodó tudok lenni, ha valamit kiokoskodok, és érdekel a megoldás.
Csak az elejére próbálok válaszolni: igen a két kép egymás folytatása, van az mondás, hogy pétekről hétfőre virradólag.
A kettő közt eltelik öt év, de a kérdésed lényegét ez tényleg abszolút nem érinti. Az első kép egyébként szállodában zajlód
Ez a kávészünet folytatása Tibor? Bár a lány nem biztos, hogy ugyanaz, a haja miatt gondolom, de akár lehetne a továbbszövése annak a lanyha estének.
Rosszul tapogatom a dolgot, ha úgy gondolom, ő, vagy ők jelentenek neked valamit? Olyan valahogyan más a kép, mint egy átlag, olyan valahogyan szívből, vagy érzelmekből jövő.
Nagyon tetszik. Szeretnék egyszer én is egy ilyen pillanatot elkapni, és vászonra vinni, majd ha megtanulok festeni.
Attila nagyon aranyos, vicces! A hölgy nagyon csinos, üde jelenség. Nekem direkt tetszik, ahogy ábrázolva van, a beözönlő fény tompítja az általad felsorolt "hibákat".