Nekem tetszik ez a (tőled szokatlan) kép. Szerintem azért nem fakultak meg az emlékek olyan nagyon. Vigyázat: ha így festünk, a tudatalattijaink azért előtörnek: A vörös szín bizony árulkodó.

Sok minden van itt Attila, de mar otthon is. Lecso es a Pacaltporkolt, jol hangzik, biztossan tobbet er, mint egy FEKETE, belelve..

Köszi! Próbáltam jól megnehezíteni a dolgomat a nagy ecsettel, néha ösztönösen nyúltam volna a kisebbért, hogy a finomabb részleteket kidolgozzam de meg tudtam állni.

Persze, az asztalra, Amerikában vannak pedig olyan partik, nem csak a desszertet, de az előételt is asztalra fektetett Hölgyekről szolgálják fel. Mondjuk elképzelem a magyar változatát, lecsóval vagy pacalpörkölttel...

Asztalra egy holgyet fektetni ? Na ebbe a temaba nem megyek bele, de ilyen emlekek nalam sosem fakulnak el. Technikailag valobol erdekesnek es jonak tartom. A nagy ecset hasznalata is, elonyere valt a kepnek.

Egy kis desszert!! Na nem ebéd után, hanem itt.

Tanulni így kell)))))
Akkora ecsettel nem is nagyon tudtad volna a kézfejet, arcot kidolgozni. Jó ez, és érdekes

Köszi! Mindennel együtt fél órás festmény. Szeretek kísérletezni, néha viszont a véletlen is besegít. Direkt egy, nagy ecsettel festettem csak meg, nem akartam apró részleteket belerakni, jobban kidolgozni. Jó módszer, ajánlom mindenkinek.

Nagyon érdekes. Igazából azt hiszem a technika miatt. Hagyományosan megfestve, csak egy kép lenne, de így tele van izgalommal, plusszal - bár így is kép)))))
Bárki bármit is mond, az ilyen, és ehhez hasonló kísérletezések viszik tovább az embert, mindig közelebb a tökéleteshez, amit soha, de soha nem érhet el igazából.
Pacsi!