Most, ahogy olvastam a hozzászólásokat, nagyon megérinti az embert a kép mondanivalója. Nagyon tetszik! Igen, a várandóssággal a nő életében egy teljesen új világ kezdődik, maga mögött hagyva a múltat és felvállalva a jövőt, mely sokkal nehezebb lesz, felelősséggel teli, de csodás örömöket, igazi boldogságot igér. Ezzel az önbizalommal, várakozással teli testtartással távozik a lány a képből az új élet felé! Gyönyörű!
Francia. Ő egy francia lány. Nekem. Szenzációsan jó kép, és mindazok mellett, amiket a többiek már elmondtak, még az jutott eszembe, hogy minden kép, aminek a szereplője "kifelé" néz, az egyedüllét üzenetét is hordozza magában. ( Várandósságtól függetlenül.) Nekem.
Kamilla és Vica: Ez a "Múlt" (mögött) nagyon jól sikerült megfogalmazás.
Nem csak a kép tudja valahogy a "múltat" (megörökíteni) (vagyis mondhatom úgy hogy akkor sikerült
... hanem a lánynak is van jelenleg egy nagyon speciális "közelmúltja" ("folyamatos elbeszélő múlt" ahogyan az angolban még nyelvileg is megvan ... "She has been walking since ..." )
A lány várandós.
Attinak: arc.
Leírtam a háttér készültének három lépését.
ez az egész dolognak a legkisebb része volt.
Ezt megelőzi és követi számtalan dolog.
az első hogy vázlat szinten az néni már (több változatban elkészült) külön lapokon. (sőt egy másik külön pírokon ruhatervek ) Utána jön a kitakarás, vagyis kivágom a néni konturját egy lapból és lefedem a nagy kartont. (Mert a néni egészen másféle alapozást kíván mint a háttér)
stb stb. Ezek vannak előtte.
Mikor kész a háttér elkezdődik a lényeg, a néni megfestése. Ha az kész akkor még semmi sincs kész
Utána kerül bele a lélek. (Mint a hegedűnél) Ahogy írod.
Az egészbe. Akkor már nincs háttér, vagy főalak, a kettővel EGYÜTT foglalkozom. Mindkettő változik egymás relációjában (meg az én relációban).
Az arc! Utóbbi képeimnél az arcokat menet közben alakítom hozzá a képhez, ez nekem merőben új. Az arcokat a legelején csak körvonalaival, foltjaival jelzem, és általában a végén rakom bele azt a pluszt amit érzek. Érdekes.
Érdekes, mert az utsó rajzom mikor még a fejemben volt, az első verzió még úgy nézett ki, hogy szintúgy a lány a papír jobb oldalán szinte kilépve néz előre, és a kismadár hátulról közeledik a virág felé... ja igan, akkor még nem ilyen volt a leány arca sem.. inkább szomorú volt. Aztán ki tudja miért de változott a mozim.
Igen, ez pl. fehér kartonra készült, ami ritka.
És egyik legfontosabb része ez a szerkezet, a hatalmas lég-tér. a Zenészeimnél is szokott ekkora lenni, de a figura ELŐTT.
Ez nagyon érdekes kép lett, több szempontból is.
Nem egy "tipikus" Nordwick kép nekem.
A textúrázása sem a szokásos, sem a színvilága, a hangulata....
És milyen érdekes, hogy épp csak elkapjuk még a képen a hölgyet... hisz már mejdnem kilépett, maga mögött hagyva a táncoló szirmokat...
A háttér... megint a technikánál kezdem és sose érek a lényegig. na mindegy
Először le van alapozva (világoszöld, sárga, barna) ezek "keményen" erőből be vannak "simítva". Tehát színes, kemény és sima összefüggő felület - de nem teljesen sima.
Második lépésben jön a fehér, ez "puhán". Kicsit nyomva.
Az alapozás domborzati viszonyai befolyásolják hogy mikor hogy fog a fehér. ezt hívom úgy hogy a krétát haggyuk "magától festeni" Így jön létre a "textura"
Harmadik lépés: a texturába "belelátás" jelen esetben a pici fekete pöttyök: most valamilyen pici magokkal rendelkező növényfélét "láttam bele".
Ez az egész teljesen függetlenül zajlott a főalaktól.
Annak a "helye" a háttér készültekor ki volt takarva.
Kép Értékelése
Hozzászólás küldése
Hozzászólások
