Atti: igazság szerint én csak arról beszélek ami engem érdekel, és azt kérdezem amire kíváncsi vagyok...
Aztán ha ezek másoknak is érdekesek, vagy fontosak, vagy az arra adott válaszok, vagy annak egy vita/beszélgetés folyománya... az egy plusz jó dolog.

Én a magam részéről megköszönöm Veminek az ő nézőpontjának kifejtését... elgondolokodom rajta.
A képekről azt gondolotam eddig hogy a 90 százalékuk olyan, hogy nem csak alkotó hanem a befogadó is szerepet játszik a "hatásában" .Aztán marad 9 százalék, ahol a befogadó szerepe már nagyon elenyésző, nagyon kevés féleképp lehet érteni a kép, a hatása konkrét, köszönhetően a benne használt univerzáslis jelképeknek,
A fennaradó 1 százalékot viszont már csak egyféleképp lehet érteni: mert a benne lévő szimbólumok tradiciononálisak.
(Az utolsó változatra is van itt pemzlin példa: Niki "szkíta motívum"-ai, Vica Buddha ábrázolása, vagy Keresztesi ikonjai.)

Ezek a viták/beszélgetések mennyire jót tesznek ám a képzőművészetnek! Kapom a visszajelzéseket, hogy milyen jó, hogy mi itt és így, és mennyire elgondolkodtató. Vannak ám érteni vágyók sokan, valljuk be sokaknak kell egy lökés, el kell "magyarázni" egy-egy művet, és a hozzá tartozó dogokat. Majd egyszer csak elkezd kinyílni a világuk, és járják a maguk útjukat az értésben. Sok ilyen ismerősöm van, akik általam kezdtek komolyabb érdeklődést mutatni a képzőművészet irányába. Persze eldurvulhatna a dolog és átcsaphatna ideges dobálózásba, de itt olyan nem fordulhat elő szerencsére.

Vemi: Első kommentemhez kell visszatérjek.
Mért gondolom azt hogy ez nem "Saját mitológia"?
Az alak ott az arénában mért gondolom, hogy teljesen egyértelmű szituációban van?
Miért gondolom hogy egy teátrumban egy alknak teátrálisnak kell lenni... vemi milyen legyen? Csak teátrális lehet...
Ez a leírónyelv ami a képen van mért világos nekem és neked nem?
ez egy kérdés...
Most még izgalmasabb a dolog, hogy a művész elmondta, hogy a címadás utólagos, de ez még inkább megerősíti bennem azt, hogy egy nagyonis konkrét jelrendszer az amiről szó van, amire "rá lehet érezni" ... alkotáskor.
Mint a zeneszerzés.
Nem kitalálás, hanem egy meglévőnek a "megszerzése".
Mint a FlOW....

Érdekes volt olvasni a kialakult párbeszédet. Annyit még hozzátennék, hogy a címadás akkor történt ez esetben is miután kész lett a kép. Így a cím, és az ezzel járó 'irányba-állítás' már nekem is utólagos- Ilyenkor mindig úgy nézem mintha először látnám és ami eszembe jut róla, aztán megtanácskozzuk Kedvesemmel, hogy számára mit mond és némi dilemmázás után lesz végleges a cím.

Itt például ez a "jelrendszer" annak kifejzésére ami a "szünet" szerintem tökéletesen "megtalálódott".

Akkor meg kell találni egy olyan utat, ahol ezek nem túl egyértelműek, de viszont nem is túlságosan érthetetlenek és összefüggéstelenek. Talán még nehezebb is egy ilyen "jelrendszerrel" kifejezni valamit...bár ha így nézzük maga a jó művészet a nehéz.

Nem hiszem, hogy erre gondolt Nordwick. Ezek az "egyetemes dolgok, ott rejtőznek az "emlékeinkben" és alkalomadtán előkéredzkednek.

Valószínű, hogy azoknak az asszociációknak amikről beszélsz, a prezentálása kell, hogy olyan legyen, hogy mások számára is azt közvetítse, amire szánták. Bár ez lehetetlen, de közelíthető.

De azért ez nem azt jelenti, hogy csak ezeket az egyetemes asszociációkat kell alkalmazni egy-egy képen mint valami instant izét?

Igen ezzel egyetértek.
Ha egy banánt leteszek az asztalra, vagy leteszek egy diófa alá, egészen más.

Kamilla: Igen, ez így van... mégis nekem a szürrealista működési mód speciális... a teáltalad leírtakon belül.
Valahogy ha a "realista" munkamódszerrel próbálnám ugyan ezt a képet elképzelni... sokkal nagyobb bajban lennék. Például egy portrén belül az arcvonásoknak kellene kifejezni mindezt. Elég lenne hogy a szemöldök íve egy kicsit más legyen... és máris elvéteném a gondolatot. (miért lenne más és annak mi lenne az eredménye ....stb, stb )
A bika az bika, a napsütés napsütés, az óra óra, a leesett mutatójú óra az leesett mutatójú óra.
Meg ezek relációi, hasonlóképp.
Nem lehet a bika helyett egy banán, vagy egy kávédaráló.
Egyetemes szimbólumok felé haladunk, egyetemes asszociációk lépnek a vagylagos, személyfüggő asszociációk helyére.

Érdekes amit Nordwik felvetett, a valóság ábrázolásáról és annak folyamatáról. Nekem az jutott erről eszembe, hogy a művész egyfajta csatornaként működik. De sokféle csatorna létezik.
1. Ami bemegy, kijöhet egy szűk résen át, vagy éppen apró lyukakon keresztül, de lehet öblös nyílás is. De ami bement, az valójában nem változik, mégis a kijövő dolog élvezete más.
2. Van olyan csatorna is, amiben szűrők működnek és ez már nem azt közvetíti, ami a "valóság".
3. Van olyan is, ahol mellékágakon új dolgok érkeznek, vagy éppen távoznak.
Szerintem ettől színes az alkotók személyisége és még egy ember is működhet hol így, hol úgy, éppen milyen állapotban van.

Meg még az a része, amit Norbert ír, hogy "nem egymástól elkülönített képeket alkotok, hanem egy darabot, aminek kis részei kerülnek egymás után vászonra"...
Sokszor jutott eszembe, hogy a festészeten belül a szürrealista munkamenet hasonlít a leginkább a zeneszerző tevékenységére. Ha benne van az ember egy szám "szerzésében" akkor érzi hogy a "nagy zenében" van benn, aminek egy pici részét "szerzi" vagyis képezi le (zenedarabképp) de... ott a sok többi nézet...
Vissza megy...vissza fog menni...oda

Na jó.

Igazából sokkal inkább abban a féle konfigurációs közegben amit a szürrealista festő létrehoz, a valóságot ő már nem formálja, hanem az (ott) formálódik.
Ez lényegi különbség.

Bocs ez még az előbbire.

Ja. Jó a leírásod.
A hangsúlyt arra akarom helyezni, hogy a szürrealista festő nagyon meg tudja oldani, hogy a kapurendszere rendbe legyen. Átmegy rajta a világ, a valóság, de az attól még hogy átment rajta ugyan az marad, vagyis valóság. A kapurendszert , vagyis "magát" "konfigurálja" erre. Jól működő kapurendszert képez.
A kapurendszeren való átmenés természetesen egy izgalmas vágási síkját, metszetét nézetét adja a valóságnak... de megint csak: az még attól valóság marad.
Végülis éppen arra pontra érkeztünk mint a hiperrealizmusnál, hogy fölmerül a kérdés, mikortól szürrealista egy kép... lehet hogy megérett egy fórumtéma.

Tehát a lényeg, hogy jönnek a külvilág felől a jelek, ezeket összegyűjti a művész, belül megformálja a mondanivalót (az adott képhez illőt) és azt kifejezi. Erre értem a belülről jövést, ez a belülről jövés az amitől egyedi valami.

Tulajdonképpen egyről beszélünk de mégse. Érdekes.

Szerintem meg a "kívülről jövés" a hülyeség, nem is értem mit jelent. Gondolom a külvilág megfigyelésit....de ezeket belül fel kell dolgozni mint valami logikai kapurendszer olyan a festő, és miután ezeken átmegy a kívülről beérkezett jel, megszületik a műalkotás. Akiknél ezek a kapuk valamiért jól működnek, kifejezőbb, "átgondoltabb" alkotásokat tudnak csinálni mint akiknél nem működik. Szerintem.

Más: nekem ez egy valóság-ábrázolás, és akár azt is mondhatnám sokkal inkább félreérthetetlenebb mint a realizmus. Talán megkockáztatnám azt a kijelentést hogy ez egy klasszikus szürrealista kép. Mint ilyen, én "belülről jövést" hülyeségnek érzem, abszolúte "kivülről jön"
A valóság mint olyan. A festő konfigurálja magát, hogy a valóságot rendesen tudja érzékelni. Pl. elcsendesíti a zavaró tudata zavaró tényezőit.
Igy eljut egy olyan állapotba, ahol felfoghatóvá válik a valóság. egy metszete.
Az asszociációk megszokott, progtramozott menetét zárja ki, és maradnak ősibb, átfogóbb asszociációk, szimbólumok, ezek rendszere.
(Ilyen munkamenetben nem létező dolgok az eröltettség, hatás, hatásvadászat)
Az talán igaz, hogy a figyelmet, a csendet még fokozni lehet. Talán igaz hogy kell... ezt nem tudom.

Ez egy dráma.
A fiú kitör, de a cím ("Szünet" ) utal rá, hogy ennek vége is lesz. Záros ideje van.
A bikából, a vérgőzös-hétköznap-idő küzdelemből kitört, tépi le a Twinpeakses szoba-tér színpad-aréna függönyeit, agya még mátrixosan bekötve a díszletbe...
Eljut a napfényig? Eljut a frisslevegőig, a valódi életig?
A zöld levél segít neki, a másik oldalról, kívülről töri át a függönyt. Függetlenül tőle.

Teljesen jó.

Júj!Itt vagy!!!!!!!!!!!!!Imádom,imádom,imádom az alkotásaid!

Ennyi a történet!

Igen, ez a belülről jövés és a termékenység helytálló, azonban igazat adok azoknak akik szerint jobban meg kellene érlelnem egy témát, és a kevesebb több alapon kellene működnöm, azonban nem ez jön ösztönösen. Lehet majd lesz olyan is
Úgy érzem, hogy nem egymástól elkülönített képeket alkotok, hanem egy darabot, aminek kis részei kerülnek egymás után vászonra. Így vannak köztük 'gyengébb' és 'erősebb' darabok és néha olyanok is amik talán nem érthetők csak 'érezhetők'

Én nem tudom, semmit nem érzek erőltetettnek, ami belülről jön. Nem muszáj, hogy minden mű tetsszen, Norbert nagyon termékeny, szerintem mindenki megtalálja a maga ízlése szerinti képet nála.

Kedves Vemi!

Kíváncsi vagyok mit értesz 'hatásvadászat' alatt. Nem először fogalmazódik meg ez a vélemény némely képpel kapcsolatban, és mivel szándékomban nem állt hatást kelteni úgy mint egy könyvborítóval vagy plakáttal, segíts kérlek megérternem, hogy mi váltja ki benned ezt.

Bizony! Hihetetlen miket művelsz.

Mindig elképedek a képzettársításaidon, a kivitelezésről nem is beszélve. Jó lesz itt látni mindezeket.!!!!!! Sokunk szeméről lekerül a "fátyol", mint itt is.