Kedves Kamillla, Vili, és Erzsébet.
Nekem olyan jó az, hogy ennyire tökéletesen más nézőpontokból is nézve... az amit gondolok - festészetileg - vagy valahogy - értelmezhető...
lehetne ez akár nyugodtan elmarasztaló kritika is... ez mindegy...
Ez a Pemzli értéke, értelmessége.
Minden alkotói erők csoportosítására (átcsoportosítására) késztető. Szeretem ezt a dinamikát.

Szerintem ez a pasztell egy újabb gyöngyszem itt a Pemzlin!
Senki nem ismeri úgy ezt a technikát, mint Te! Nagyon tetszik, hogy az élet pillanatait örökítik meg a képeid, egyszerűek, de nagyszerűek ezek a rajzok, az egyszerű emberket ábrázolják a mindennapokban. A mondanivaló is hétköznapi, de olyan mindenkit foglalkoztató téma! Jó ránézni erre a munkádra is! Gratulálok!

emberré válásunk óta a mai napig, allegorikus vagy valóságos pillanatképek, egy képregény kockáinak sora képzi a KÉPZŐMŰVÉSZET bázisát. Mert volt és van mit közölnie.Mert van miért visszanézni rá.Mert időkapszula...-ha jó. Át kéne definiálni? Etruszkok már rég nincsenek.A művészetük ránk maradt,pedig lehet hogy ..

Hát abból nagyon sok van.
Néha eltöprengek azon, vajon ez képzőművészet?
Egy pillanatnyi reakció? Megüti e mércét, már a képzőművészet. mércéjét... magam mindig azt gondoltam hogy nem,... ezek skiccek... egy képregény kockái...
De egyre többet gondolkodom azon hogy mégis.
Át kellene definiálni a képzőművészet normáit.

Mennyire jellemző mozzanat!!! Úgy szeretem ezeket az életből lopott pillanatképeidet.

Reflexióképp a "XXI. századi értékekre".
Piacon vagyunk.
A néni most azon tűnődik, hogy tíz deka parizert vegyen-e magának, vagy a cicájának csirkelábat.
Az utóbbi mellett fog dönteni.
Szóval rengeteg minden megy "abba" az irányba, de van egy pici része a világnak (ami mindig is volt) ami nem.