Ebben a festményben annyi szépség van, hogy akinek tetszik, Giovanni Marradi-Just for Jou c. zeneszámával együtt hallgatva, átél egyfajta katarzist. Ez is szerelem. Ez a festmény nekem ezt adta. Köszönöm!

Hálásan köszönöm Tamás, - így az öröm még nagyobb!

Mem verseny ez Attila, csak Te meg nem talalhattad meg a hozzavalot.

Ezzel (sem) versenyezhetek! Feladom!

En viszont, eltudok ennel tobszor is menni.

Jobb ha kétszer megy el mintha egyszer sem!

Na ez ketszer is elment, igy jol megerositettem, amit irtam.

Meg annak idejen egy holgynek festettem, ugy latszik, hogy valamit jol csinaltam. Zsuzsanna, ezt a Te keresedre kerestem elo ujra.
Koszi mindotoknek...

Az út végén talán az igaz és múlt otthona,ott ahol a megnyugvás lakik...nagyon nehéz az út odáig de csodákkal is ki van kövezve az által,hogy az utad végigfested!Puszillak Tamás!

Tamás! Te folyton barangolni viszel minket. Már olyan edzettek leszünk, mert nem tudjuk kihagyni egyik csábító kirándulást sem. Mindig kíváncsivá teszel, mi lehet az út végén. Így hát menni kell.

Még a szívverésem is elállt, ez a leggyönyörűbb festmény a világon! Első látásra beleszerettem.Boldog vagyok, hogy újra látom!