A matematikában van egy fogalom, nagyon szép neve van (a végére tartogatom )
Nagyon "általános", még a matematikán belül is, de azon kívül is.
Hétköznapi módon is el lehet mondani, a lényegét.
Van egy "valami", és annak van egy csomó tulajdonsága.
A valamit beleviszem egy szituációba, és ettől rakás tulajadonsága megváltozik.
És vannak amik nem.
Bele viszem sok sok szituációba, és az érdekel, hogy van e neki olyan tulajdonsága, ami bármilyen szituációban változatlan marad.
Ehhez nagyon sok szituációba kell belevinni.
Ha van ilyen tulajdonság, azt a valami "saját-értékének" nevezem. ...
Lehetséges egy életpálya amit egy ember a sajátértékei felderítésre szentel.
(Ám természetesen ennek során nem csak a sajátértékeire derül fény, hanem a rengeteg változó tulajadonság különböző viselkedéseire is)
Hát ezt persze te magad sem gondolod komolyan, igaz Ladis?
Hogy a fenébe kanyarodhatnánk vissza ugyanoda? Néhány év után is mások vagyunk, nem hogy ennyi idő után, meg hát ott van a klasszikus "ugyanabba a folyóba..." tantétel. Szóval nyugodtan lehet kicsit visszanyúlkálni, sőt. Ha végignézzük a képzőművészet történetét, az egész semmi más, mint vissza-, át- és lenyúlások története.
Tehát kedves Tibor! Ötezres kitérő után, lehet végre elkezdeni alkotni! Persze ez nem igaz, kicsit (nagyon) ki van sarkítva, de itt már többen is érzünk valamit (mindig is éreztem veled kapcsolatban), ami nem lehet véletlen. És igen, magamon is számon kell kérnem ezt!
Igen, én is azt gondolom, hogy ehhez kéne visszatérni. Lehet, hogy van akinek nem te vagy, mert nem így ismert meg. De attól még ez - nekem - jobb. Egyszerűen azért, mert a kevesebb több.
Ha már írok, akkor nem kertelek, ha nem haragszol: a technikai tudás becsülendő, de nem minden. Attól, mert minden pontosan meg van rajzolva, festve, még nem feltétlenül jó egy kép. Egy kép akkor működik, ha átjön az érzés is.
Itt átjön ezerrel.
(Félreértés ne essék: könnyű ezt mondani, de a saját képeimen is van mit számon kérni - legalábbis magamnak mindenképpen - az "átjön-vagy-nem" kérdéskörben.)
én meg úgy lettem mint a róka fogta csuka.. ..olyan, mintha hosszabb betegség után lábadoznál ..semmit nem találok benne az általam ismert TE-ből..ez most baj?
No, ez szerintem szuper. Nem akarom boncolgatni, de két dolgot azért megjegyeznék: a cím lehetne sokkal mélyebb tartalmat hordozó is, mert a képen szereplő elemek - az üres szék, a pohár a háttérben, a nő arcán a lemondó félmosoly - akár drámát is sejtethetnek. Persze rá lehet bízni a nézőre, de azért utalhatna a történetre a cím.
A másik, hogy a nő feje fölötti sárga fény(?) nem kell, teljesen felesleges. Ugyanakkor egy gesztusnyi erőteljesebb fényt hiányolok a kép jobb oldalán, mondjuk (pontosan) az asztal sarkán. Így - ha leveszed a sárga pöttyöt - a három képépítő elem háromszöge - fej, szék, pohár - gyönyörűen elmeséli a történetet.
De még egyszer: minden képeden csodálom a technikai tudásodat, de ha valamelyik, akkor ez KÉP.
Kép Értékelése
Hozzászólás küldése
Hozzászólások
És igen, magamon is számon kell kérnem ezt!
Nagyon "általános", még a matematikán belül is, de azon kívül is.
Hétköznapi módon is el lehet mondani, a lényegét.
Van egy "valami", és annak van egy csomó tulajdonsága.
A valamit beleviszem egy szituációba, és ettől rakás tulajadonsága megváltozik.
És vannak amik nem.
Bele viszem sok sok szituációba, és az érdekel, hogy van e neki olyan tulajdonsága, ami bármilyen szituációban változatlan marad.
Ehhez nagyon sok szituációba kell belevinni.
Ha van ilyen tulajdonság, azt a valami "saját-értékének" nevezem. ...
Lehetséges egy életpálya amit egy ember a sajátértékei felderítésre szentel.
(Ám természetesen ennek során nem csak a sajátértékeire derül fény, hanem a rengeteg változó tulajadonság különböző viselkedéseire is)