Egyetértünk, István. Még annyit, hogy számomra az is a kép egyik tanulsága, hogy az absztrakciónak feltétlenül kell legyen valamiféle érzelmi magja. Enélkül egy absztrakt festmény - még ha technikailag bravúros is - éppen olyan üres lehet, mint egy szirupos tájkép.
Igen valami ilyesmire gondoltam. Pontosabban arra, hogy a két cím csak látszólag van egymástól távol. A "korrózió" konkrétan egy "felületi jelenség" valami a mi a felületen van az részlegesen eltűnik, és előtűnik az ami alatta van. Hát nem csak a valóságban hanem sok absztrakt képnél is, vagy magában az absztrakcióban is sokszor ez a folyamat zajlik le. Néha a kép, sokkal "gyorsabban" jön létra, mint ahogy az emberben tudatosodik az, hogy mit is festett le... mit abból ami benne a mélyben van.
Köszönöm a figyelmet, István. Először a Korrózió volt a cím, de később úgy éreztem, ebben a képben több van. És megváltoztattam a címet. Szándékosan írtam, hogy "úgy éreztem" (vagyis nem úgy gondoltam), mert a festmény egyfajta érzelmi lüktetést indít el bennem, amit az én "vevőkészülékem" egy utazás élményének fordít le. Azt viszont - ahogy a Vilinek is írtam - nagyon bánom, hogy a méretet így elszúrtam. Valószínűleg ez még mindig a bátortalanság jele.
Kép Értékelése
Hozzászólás küldése
Hozzászólások
Köszönöm szépen.
