Digitális festmény. (Vizsgamunka )
(AR festőkés + ecset + saját fejlesztésű program)
Eredeti méret: 2800 x 2200 pixel
(Nagyfelbontású kép, ref foto, technikai részletek, gondolati háttér a fórumban: http://pemzli.hu/...ead_id=769
Végig olvastam a hozzászólásokat ,melyek tartalma számomra ismeretlen technikákról szól, csupán a véleményem mindezeken kívül, csak annyi, hogy mélységes tiszteletem minden munkálkodásodnak.
Ezt a hozadékot én a temperás korszakom után tapasztaltam ennél a pasztellnél, nagyon sokat hoztam onnan és fejlesztettem itt tovább.
Tényleg izgalmasak ezek az ugrálások.
Vannak nekem is digitális alkotásaim, jelenleg egy absztrakton is dolgozom, amit már úgy szeretnék megcsinálni, hogy nem egy előtanulmány valamihez.
A legutóbbi Emlékek című képemnél (is) alkalmaztam effekteket és kézi rajzolást is mielőtt kartonra került. Ez sose állt tőlem messze. Engem ez izgat(na), felrakni kartonra. Hatalmas kihívás!
Persze. Szerintem sincsen probléma itt, vélemények. Én örülök neki.
A pasztelles megvalósítás kérdése izgalmas. konkrétan itt is, de úgy általában is mondom azt, hogy a digitális technikában való elmélyedésnek KOMOLY pasztelles hozadékai vannak. (És más technikák tekintetében is persze hasonlók) Van úgy hogy az ember nagyon sokáig valamire nem jön rá, hogy hogyan kellene csinálni valamit, pl pasztellel, félreteszi, valami egészen más dolgot csinál a digitálison belül, és arról beugrik az eredeti dolog megoldása...
Egyértelmű!
Nem hiszem, hogy akkora probléma ha leírjuk gondolatainkat a témával kapcsolatban. Sőt, még hasznos is lehet.
A véleményemet írtam le, én mikét látom a dolgot.
Az egészet már tovább is gondoltam, a pasztelles megvalósítást kutatva.
Örömmel látnék erről amúgy fázisfotókat, azokból lehetne rengeteget tanulni.
Én magát a kérdésfeltevést sem értem... Természetesen azért csinálok valamit, és nem mást, mert azt szeretném csinálni, amit csinálok, és nem mást. Ha mást szeretnék csinálni akkor mást csinálnék. Ebbe látom a perspektívát, a saját magam megvalósulását, gondolkodásom, érzéseim, kifejtésének lehetőségét, és még egy csomó mindent. Ha a zokni stoppolásban látnám, akkor zoknit stoppolnék. És igen igen értékesnek gondolom a saját időmet ahhoz, hogy ne csináljak olyat amit ne szeretnék
Valamennyire egyetértek Vilivel...
Persze, ez sok összetevős kérdés.
Aki nem csinált még ilyet, az hozzászólhat-e a témához?
Szerintem mindenkinek legalább ki kellene próbálni egy hasonlót alkotni digitálisban, hiszen a művészet lényege a keresgélés és a kihívás, megismerése a különböző technikáknak, valamilyen szintű elsajátítása. Szerintem abból lehet építkezni ha az ember eljut egy jó magas szintre. Nekem az absztraktjaimnál például nagyon fontos a realista előzmény, és én ezt tudtam már akkor is, mikor még sehol nem voltak ezek a képek.
De!!
Bennem is ott van állandóan a kérdés (nem tudom letagadni), Tibor mikor alkot már pasztellel? Mondjuk ezt a képet (meg lehet csinálni). Egészen más lenne az érzete az embernek. Én a digitális technikát erre használnám, annak ellenére, hogy elkezdtem pár digi képet is, de valamiért nem megy a monitor előtti munka egérrel vagy tollal.
Érezni akarom az ujjamat a papíron és látni akarom az olvadt krétát a kezemen meg a pólómon, meg a kiütéseket az arcomon, amit a kréta okoz!
..igen ..és becsüllek is érte, mert nem mindennapi elhivatottság és türelem kell ezekhez az 'úttörésekhez'..én azokra a festményekre gondolok, amik emiatt nem születhetnek meg. Mert mostanra a művészeted eszencia lett, kiforrta magát. Értem én a kihívás-az újdonság élményének ellenállhatatlanságát is, amit a digitális technika rejt magában -akár az átlagos felhasználó számára is. De szerintem neked festened kell...
(1944-körül megjelent Churchillről egy fotó amint házikabátban zoknit stoppol otthonában.A közvélemény felháborodott amiért a miniszter ezzel tölti az idejét és nem azzal, amiben a legjobb..)
Valahol értem Vilit, mégis az én késem, vajat keneget. Talán nem mondtam újat. Tetszik ez az alaposság és körüljárása a dolgoknak, ami jellemző Nordwickra. Ezt külön díjazom.
Vilinek. Azokat a csodás képeket amit szeretsz, azért láthattad, láthatod, mert előtte van egy 20 éves folyamat. Rengeteg munka és tanulás, rengeteg festmény jó és rossz kísérletek. A pasztell ma nem az, mint 20 éve volt. Húsz éve egy bemerevedett valami volt aminek a falait Ripp-Rónaik húzták fel, én meg ezeket a falakat leromboltam. Ma nagyon sok mindent lehet festeni pasztellel. Lehet modern dolgokat kifejezni. Ennek nagyon sok köze van a technikához. A gondolkodásmód, és a technika párhuzamos, egymással nagyon összekapcsolódó dolgok. Ma rengeteg embernek van lehetősége arra hogy a pasztellben kinyílt távlatban továbbújítson, új utakon kezdjen el menni. Az hogy EGYÁLTALÁN úgy lehessen ránézni a pasztellre, hogy abban még végtelen lehetőségek szunnyadnak, ahhoz nekem személy szerint nagyon sok közöm van
Hát ugyan ezt teszem most a digitális technikán belül is. Ez az út eleje, mondjuk a 10. lépés az ezerből...
..igen..elképzelem amint a művész ott áll a vászna előtt ás fest egy ilyen képet...fejből,technikai segítség igénybevétele nélkül. bizonyos szempontokból az én szívemben ez a kép késeket forgat,mert láttam Tibor csodás festményeit...
Húha...ugyanaz voltaz első reakcióm, mint Attilának. Aztán megnéztem a kinagyítható, nagy felbontású változatot, és akkor esett le az állam. Van rajta pár ezer ecsetvonás.