Igen, egy kis gunyorosságot, szemtelenséget próbáltam az arcra csempészni, és ezt te észre is vetted, nordwick. Csak az a probléma, hogy számomra a bábú szól a bábúhoz, és nincs mit egymás szemére vetniük. Marad a kérdő tekintet: Hát ez lennék én?
Olyan nekem, mintha a lány szólna ki (rám) a képből. Nézne rám, és mondaná (ami a kép címe) ...
Nem számonkérően, hanem megállapítás szintjén:
"Bábu vagy. (pont)" Még azt is gondlom róla, gogy miközben ezt mondja, elég lesújtó módon gondolkodik a bábu emberekről. Tapasztalatból.
Ugyanakkor érzek egyféle pici kíváncsiságot, várakozást is a szeméből. "na mit szól ehhez, hogy ezt mondom?"
Picit provokatív a tekintet, várja azért hogy mit szólok, de túl sokat nem remél. Talán belül. de kifelé már nem. Talán egy pici gúny is van abban ahogy mondja "Bábu vagy... az is maradsz"