Van igazság abban, amit írsz artinko, de most nordwickkal értek egyet. Úgy gondolom, kitehetem ezt a képet (illetve más is kiteheti az otthonában), mert ha ránéz, nem esik feltétlenül depresszióba, pusztán annyi tudatosul benne, hogy nem traumamentes az életünk. És ha van valamilyen megélt sérülése, nem halogathatja tovább a feldolgozását...

Szerintem ez egy jó kérdés. Van benne igazságnem kevés.
Főleg ha valaki amúgy is konzerválásra hajlamos.

Az én nézőpontomból azonban van egy másik oldal is, a festő nem csak önterapeuta, hanem másokat gyógyító is. igy hát lehetséges,hogy ha valaki nézegeti ezt a képet, akkor kijönnek belőle az ő saját traumái, és azok feldolgozásának útjára léphet... Én valahogy így gondolom.

Igen értem. Pont ezért írtam...
Nyilván felszabadító 'kifesteni' magadból. És ez jó.

Másrészt bennem felmerül az, hogy ha elteszed, tárolod, kiteszed a falra, odaadod másoknak... szóval akkor a traumádat tartósítod. Nem?

Köszönöm a jókívánságokat, de szerencsére ez már egy múltbeli állapot. Tulajdonképpen egy nyomasztó emlék képi feldolgozása, "kibeszélése" magamból.

Kívánom, hogy a traumádtól legyél túl mielőbb, gyógyuljon a lelked, és annak a ragyogásából festhess. Én azt nagy örömmel nézegetném!