Olyan kedves ez a hozzaszolasod,mosolyogtato es szivet melengeto...jo kedvre deritett...Sajnos halvany lila dunsztom sincs,hogy miert kerult oda,egyszeruen odakeredzkedett a haz sarkara...Valoszinu hogy a tudatossag nagy hianyossagom,es a kepeimen a.szinek csak ugy jonnek....nem gondolom at,hogy melyiket miert es hova...merthogy nem tudom sajnos..csak azt erzem,hogy ezt vagy azt hol jo latnom..fura egy helyzet,amikor festek az erzest erzem,s csak utana latom a kepet...koszonom a hozzaszolasodat.Egyebkent sokszor azt erzem,hogy a perspektivaval nincs minden rendben..sokat kell tanulnom...szep estet es koszonom
Már megint az a csoda narancs foltocska.
Ne de ő csak úgy tud ott lenni, már úgy istenigazában, ha az egész kép ezt neki előkészíti.
Márpedig ez van. Csodálatosan sikerül elveszítenem a tájékozódóképességem, korszakban évszakban, hónap közt, hol járunk hány fok van.... nem tudom álmodom e. És mikor semmit nem tudok.... végre , akkor ajándékul megkapom a pici narancssárgát a ház csücskén.
Amitől boldog leszek! És biztos abban hogy éppen ott vagyok, ahol a legjobb lenni.