Köszönöm, Kamilla!
Őszintén megmondom, nekem megtetszett így, ebben a "súlytalan" állapotban. Mondjuk kaphatott volna találóbb címet, inkább azzal lehet a baj, de nem találtam neki jobbat.
Nagyon tetszik!! Egy észrevételem lenne csupán. Ha a jobb könyöke nem a levegőben lenne, hanem jobban a testéhez simulna, akkor a váll is lejjebb kerülne és így a testnek nagyobb "súlya" lenne. A mondandót, a "mélypontot" jobban kifejezné. De lehet, hogy nincs igazam. Ez valami olyan apróság és érzet, mint a matrac "süppedése", amit Niki említ.
Köszönöm, Niki és atusan!
Lehetett volna még ezt-azt javítgatni rajta, de úgy éreztem a mondanivaló megvan és azt a technikai kidolgozottságot is elértem, amit kitűztem. Ennél az aktnál fontosnak tartottam a minél realistább ábrázolást, de nem a test miatt, hanem amit olyan szépen összefoglaltatok, amiatt.
Örülök, hogy sokan azt látják meg benne, amit ki is akartam fejezni, ez a legnagyobb elismerés nekem.
Számomra egyértelműen megjelenik a képen az összetörtség, a reménytelenség drámája, az a pillanat, amikor az én felszámolja magát, és nincs ereje többé felállni a padlóról. Az én szememben ez a legjobban sikerült aktod, éppen e súlyos jelentéstartalom miatt, és technikailag is jó színvonalú. Gratulálok, Attila
Nagyon szép munka, lelkiismeretes, precíz kidolgozással. A mondani valóhoz, előadáshoz mérten szinte tökéletes.
Csupán a test súlyát hiányolom a matracról..., a "süppedését" hangsúlyoztam volna erősebben, a feneke alatt, a bal kar nyomását, ahogy épp fel akar kelni onnan.
De így is jó.
Tetszik, bár én egészen másként használom az aktjaimat. Nála érzek ironikus felhangot. Én a testet vagy a fény-árnyék és színek kifejezésére használom, sokszor belehelyezve őket teljesen hétköznapi szituációkba, vagy valamiféle összetettebb érzés kifejezésére mint ennél az aktomnál is. A meztelenség nálam szimbolikus, az ember nem szereti meztelenül érzeni magát, közben meg igen is ki van szolgáltatva és meztelen. Aktjaim egyébként teljesen hétköznapiak, semmi "szókimondó" nincs bennük....még...mert lesznek olyan aktjaim is!
A férfi, bátor aktok közül nagyon jó Dürer egyik grafikája, egy félalakos önarcképe...
Vagy a fb-on találtam egy mai művészt, - Riccardo MANNIELLI - ő vegyesen használja a hasoló
-"szókimondó"-, női és férfi
aktokat...
Köszönöm!
Nem tudom más miként van ezzel, de bennem vannak pufferek és egyes életeseményekkel kapcsolatos érzéseket ezekbe el tudok tárolni korlátlan ideig.
Amolyan érzelem szupravezető pufferek.
Aztán mikor kell, mert éppen ahhoz van kedvem vagy a véletlen folytán, egy-egy kép kapcsán elő tudom ezeket venni.
Már régóta terveztem férfi aktot a sok női mellé (kérték is páran), de most érkezett el az ideje, és ha már megcsináltam bele akartam rakni valami kis mondanivalót is és megtölteni érzelemmel.
Ez a kép viszonylag sokáig is készült, időnként félreraktam aztán újra elővettem. Bár nem akartam elveszni a részletekben, de azért talán látszódik az aprólékosabb kidolgozás.
Érdekes egyébként az emberek reakciója, úgy veszem észre nem tudnak elvonatkoztatni a látványtól, illetve egy férfi ilyetén megmutatása nem annyira elfogadott mint egy nőé.
Zoltán, nem friss az élmény, jó régi.
Én úgy vagyok ezekkel, hogy nagyon el tudom raktározni, s mikor kell elővenni, újra átélni őket.
Jelenleg épp egy jobb időszak van életemben, nincs semmi okom mélyponton lenni.
Köszönöm!
Kép Értékelése
Hozzászólás küldése
Hozzászólások
Őszintén megmondom, nekem megtetszett így, ebben a "súlytalan" állapotban. Mondjuk kaphatott volna találóbb címet, inkább azzal lehet a baj, de nem találtam neki jobbat.