Igen, a kép címéből történetet várunk, pedig az egész bárhol játszódhatna a földön, ha tényleg a nejlonzacskóé a főszerep, melyet a jobb kezében tart, amelyikben az esernyőt is fogja. Bár nem is a kezében, inkább a csuklójára akasztva cipeli. Szerintem így meg tudja védeni a nejlonzacskót a beázástól, mert félti a tartalmát. Nagyon jó kép, fantasztikusan jó rajz, tökéletes a látvány! Szinte érezni a zuhogó esőt! Igen, már voltam én is így, ha átvenném a zacskót a bal kezembe, elázna a tartalma. Milyen jó megfigyelő vagy! Gratulálok!
Szerintem minimális szinten de állást kell foglani ebben a kérdésben.
A következő lépés, mikor az ember egy reggel ténylegesen földrótozza a fonott kosarat a biciklije csomagtartójára, és úgy megy a boltba.
Elgondolkodtató amúgy, ha mindenki egy nagyon tartós szatyrot használna. Néhányan fonott kosárral mennek vásárolni. Szóval ennyin múlna a dolog és mégse. Milyen érdekes az ember. Direkt pusztítjuk saját magunkat. Hová kanyarodtunk már megint!!!
A nejlonszatyor.
Életének első részében a fogyasztási társadalom alapszimbóluma, utolsó részében pedig a környezetszennyezésé. A kettő között pedig cipelni kell.
De igazad van, ez még akkor készült mikor sem a koszokra, sem a nagy fekete üres dolgokra tudatosan nem annyira figyeltem, csak a kép végén jöttem rá, hogy esetleg milyen jó lett volna ha figyelek.
Így lesz a nejlonszatyorból egy festmény témája! Azon a sötét részen én látok ám némi krétanyomot. Én az előző de az az előtti képemnél is tök üresen hagytam a fekete kartont. A másik címűnél van a két alak, a padlóból az a kis rész és a többi érintetlen karton. Még azért szoknom kell és nem minden témához illik.
Nem az a szokványos "esernyős kép" mellyel tele van a kommersziális festmény piac. Közelkép. Emberközeli-kép.
A főalakon kívül (csíkos sálban)
pl. feldolgozza azt a problémát hogy az embernek a nejlonszatyrát meg az esernyőt is ugyanabba kezébe kell tartani, meg ilyesmi.
Attinak tettem fel... a nagy baloldali "kidolgozatlansága" miatt.