A Klein-kancsóról nekem mindig mostanában a Presszernek az a meglehetősen tömör összefoglalója jut eszembe, hogy "kint is vagyok, bent is vagyok, most már nagyon boldog vagyok" Szóval a Klein-kacsóról.
A mandalák azért az más dolgok.
Érdekesen és magabiztosan építed fel a rajzaidat tussal... Erzsikének és Tibornak is igaza van, valóban nem nagyon találkozni hasonlóval inkább egyáltalán nem. Van benne erő, ahogy írja Kamilla. Nekem is ezek a dolgok ugranak be...
Engem strukrurálisan (topológiailag) késztet gondolkodásara.
A "kívül" belehajlása (belehajlási kísérlete" a "belülbe".
Én sok ilyen "izét" láttam, "Klein kancsó", "Fül gömb", stb, de ezeket matematikusok találták ki, (mert nekik ez a szakmájuk hogy ilyeneket kitaláljanak)
... ebbe nem ez az érdekes, hanem az, amikor valaki aki ilyet sose látott, és ösztönösen érez erre rá... ilyennek a rajzolására...
Ez a rajz az elsők között volt, amit megláttam. Már akkor "beleszerettem", mert előtte még senkit nem láttam így rajzolni! És ahogy Kamilla megfogalmazta, nagyon szép forma! A be- és kiáramló energiák pedig kézzelfoghatóak! Különleges, nagyon szép, precíz munka!
A mandalák azért az más dolgok.