Félelemek.
Atti írja (a 2. komment) "A te képeidnél sokszor nem tudom megmagyarázni az érzést, amit kivált belőlem, egyszerűen csak érzem és értem."
Félelmek kimondása. Az amit te művelsz, a nézőnek felszabadító: ki van mondva a kimondhatatlan.
Azt írtam itt lentebb hogy ez a legfélelmetesebb. (félelem)
Ez igaz. Ám nem a legfájóbb. Ez "csak" a borzasztó külvilág... A legrosszabb : az egyedülmaradás, a becsapottság, a megcsalattatás, az igazságtalanság. Mint a "Lakatlan sziget" képedben.

Ha egy kép sötétebb színekből tevődik össze, az mindig kicsit vészjósló. Gondolok itt az emberek sötéttől való félelmére is, még az ősidőkből.
Köszönöm Arnold))

Jánosom, ki az a Dali?)))))))))))))))))))))))
Hát, ez nagy dicséret, az biztos.
És ha bőrt is lélegzik, honnan a fenéből szedne lélegzést elősegítő alkalmatosságot két nem igazán humanoid élőlény, akiknek, mint tudjuk hüvelykujjuk se nincsen?

Attila fején találta a szöget... én ugyanígy vagyok a képeiddel, így ezzel az új műveddel is... A többiek is mind reális véleményt írtak róla, mást (újat) nem is tudnék hozzáfűzni... Esetleg még annyit, hogy csodálatosan szép lett színeit tekintve is ! :-) Van némi vészjósló hangulata is szerintem...

ezigen! dali korai munkáira hajaz ( amik sokkal érdekesebbek a későb bi munkáinál :-) lehet nézegetni meg elemezgetni, hogy milyen szépen van megcsinálva, ötletes, mifene, DE : ami kicsit aggodalomra adhat okot a két kis szegény élőlény iránt aggodalomra hajlammosaknak igazából: a csiga, ha jól emlékszem, részbenbőrlégzésű, így szegény a szkafander rendeltetésszerű használatával a víz alatt hátrányba kerül. és a rovarokról is hasonló rémlik. és éssel nem kezdünk mondatot.

Külön köszönöm, hogy nagybetűvel írtad a két kis élőlény nevét Tibor! Egyébként nagyon beleláttál.

Igen, a szenvedés ihletet ad))))))

Az alsó rész nekem most a legfélelmetesebb a Katica és Csiga pillanatfelvételei közül. Fogyó oxigén, (le)telő idő, örvény, (van egy képed... itt vázlat2 néven szerepel... az hasonló érzés)
Ám ilyen közel még nem voltak egymáshoz.
A szembeni kékről meg a "Nagy Kékség" Besson film jut eszembe.

Prof a te gondod, de nem vagy egyedül, néha onnan jön a segítség, ahonnan nem is gondoljuk, hogy jöhet, és meg kell tanulni elfogadni, félrerakni minden büszkeséget. Van, aki örömmel ad. Amúgy meg kell az a szenvedés.

Pat, talán pont a lelkem a legkevésbé szerethető.

Ez ami nagyon fontos, vagyis amit én nagyon fontosnak tartok. Köszönöm, és örülök, ha így vagy vele Ati, bármi is álljon a kép mögött. (az már úgy is az én gondom)

Kicsit szomorkás. A te képeidnél sokszor nem tudom megmagyarázni az érzést, amit kivált belőlem, egyszerűen csak érzem és értem. Ezen képek hátterében bármi is álljon, jót tesz nekik. Ez már csak ilyen...

...mert szeretem a lelked!