Köszönöm szépen Tibor, nagyon örülök, hogy így látod. Ez az utolsó előtti darab. Lesz még egy legutolsó kép ebből a sorozatból, ettől a fotóstól és utána teljesen más témába kezdek (azt hiszem..., bár nagyon hálás téma volt ez és nagyon nehéz átállni másra). Meglátjuk sikerül e
Ez a kép csúcspont. Igazából az a sok sok kép ami ezt megelőzi, és a "kortalan érzelmekről" beszél: kellett, valahogy nem lehetett RÖGTÖN erről beszélni. Ez a kép értelmezi az előzőeket, megadja végső értelmüket, szinte lezárja ezt a sorozatot. - Vajon értjük e, hogy miért pont annyi, években számolva az emberi élet amennyi? 60-70-80 év? Egészen pontosan EZÉRT. Az "utolsó látomásért". Pilinszky fogalmaz így (valahol utolsó éveiben): "...talán nekem is SIKERÜL meghalnom". Egész életünk minden tapasztalatát, tudását, fel tudjuk e fogni úgy, át tudjuk e akként értékelni, hogy mindennek oka és célja az volt, hogy végül, egy utolsó pillanatban ennyire szépen lássunk, hogy lássunk. "Ezért tanultam járni" írja Pilinszky az Apokrifban, a meghalás pillanatainak végtelen hiteles leírásában. ---
MÁS: Csodálatos választás. A "választás" meglátás, kiemelés minden jelentőség nélküli közül, jelentőségtulajdonítás. Vagyis művészet.
Kép Értékelése
Hozzászólás küldése
Hozzászólások
Köszönöm szépen.
