Kedves Attila!A Megérkeztem szó jelen estben az otthonról szól!Az út amin a festészetben járok még nagyon hosszú és örök!Pontosan ettől olyan csodás!
Köszönöm szépen!(amit éreztél,azt is!)
Köszönöm Mindkettőtöknek és valóban ...hazaérkeztem de még nem a festészetben,hanem odaérkeztem ahol van az OTTHON....Köszönöm Nordwick!Nagyon köszönöm!
Van út, előtte. Van út utána. És van a megérkezések világa. Szeretem a festőket, akik eldöntik, hogy nem az utakról, az útjaikról festenek hanem az otthonjaikról. Patrícia nekem ez az otthonfestő. Most megint sok képet kommentet átnéztem... A képek a megélt otthonról, a hazaérkezéről szóltak mindig is. Most itt a cím is már tökéletes. "Megérkeztem". Nyelvtanilag az "igeidő". Van persze múlt is és jövő is, de ez a "befejezett jelen (?)" van ezután is, van ezelőtt is.... DE.
A pillanatok varázsát átélni, a jelent.... Régebbi körtés, gyümölcsös képeid is mind mind ilyenek. Lassan lassan rá kell jönnöm.
Szeretni a jelent, amiben a csoda történik az otthonlét csodája....
Ízeket szeretni és megfesteni, mert ízeket a jelenben érzünk. Csendet, gondolkodóst, kedvest, tűzparazsat, eltűnődőst.
És ideérős és jövőbeni utakat is megérteni, mint füst Carlos Castaneda "Kicsi füstje".
Jelen-festészet. Hazaérkezés-festészet.
Én úgy látom, hogy egyre messzebb jutsz azon az úton, amelyen egykor elindultál. Ha megérkeznél az azt jelentené, hogy leteszed az ecsetet. Azt pedig nagyon sajnálnám... A tehetséged bizonyosan ráébreszt arra, hogy maga az út sokkal fontosabb, mint a megérkezés.
Gratulálok a remek csendélethez, amelyet úgy hat most rám, mint egy testes, mélytűzű, dús aromájú óbor.
Köszönöm szépen!(amit éreztél,azt is!)