Pat, nagyon örülök annak, amit írsz.
Attinak: eredetiben sem túl színes a kép. Abban az időben divat volt sárgákból, meg meleg barnákból építkezni, és mint kezdő, hagytam magam sodorni az árral. Persze ma is vállalom, különben fel sem raktam volna. Amit Kamillának írtam, az csak egy feldobott labda volt, amit, aki ismer, tudja, hogy sohasem hagynék ki. Nagyon remélem, hogy nem léptem túl a jó ízlés határát, hisz Kamillát őszintén tisztelem.
Én megvártam az estét és egyből látom a színeket ezen a képen! /Azt hiszem be kell szereznem egy sötétítőt mert nagyon világos a lakás (ami előny is ha festésről van szó) és a monitoron nappal alig látom a színeket./
70-es évek? Szerintem lehetne most is festeni egy csendéletet, érdekes volna megfigyelni a változást bár már ez is egy határozott és érett felfogást tükröz.
A Kamillának írt válaszon meg jót nevettem!
Ha nem tegeződnénk, az első mondat zavarba hozna - szinte látom, hogy Te is belepirultál (természetesen csak vicceltem :-))))))))). Egyébként meg mindig nagy érdeklődéssel olvasom a kommentjeidet. Mindig olyan dolgokat fogalmazol meg - és nagyon szépen - , amiket az ember érez ugyan, de magával kapcsolatban nem szeret kimondani. Te kimondtad, és köszönöm.
Nagyon tetszik József!
Ez a kép is azt igazolja nekem, hogy van az alkotónak egy alaphozzáállása, képi felfogása. Lehet, hogy témát, technikát vált,
ezek akkor is felbukkannak. Időnként elkalandozhat, kedvet és inspirációt éreztet más megoldásokra, de mindig visszatér "gyökereihez". Ez nagyon erős dolog szerintem és ez nagyon jó, ettől ismerszik meg az alkotó maga.