Köszönöm,nordwick, az alapos és magvas elemzést. Jól látod, azt szeretttem volna a rajzban megmutatni, hogy a modell - bár még ül - minden izmával már az elrugaszkodásra készül. A foltszerű árnyékolás sajnos nem tett jót sem a képnek, sem az alapgondolatnak. Maga a munka és a végeredmény azonban sok tanulsággal szolgál számomra. Így hát egyáltalán nem bánom, hogy elkészítettem ezt a rajzot.
Gondolataim.
"Való igaz, hogy ez egy nehéz póz, de alapos megfigyelés előzte meg a rajzolást". Ez így igaz! Már kezdetben is ez volt az érzésem, a kép első megnézése után, de annyira "lehetetlen" ez a kép, hogy puszta kíváncsiságból magyaráztam el "modellemnek", hogy szimulálja a szituációt. Magam is meglepődtem az eredményen, hogy mennyire "képben van a képed".
Először erről a "póz"-ról mondanék néhány szót.
A lány még ül, így van. ez azt jelenti hogy a popsiján és a két kezén is súly van. ez fog drasztikusan megváltozni: sem a popsiján sem a kezein nem lesz súly. A kép cím e nekem e tekintetben a leglényegesebb: "...készen" vagyis ezek az ugrás előtti pillanatok. Modellemnek ezrét is így magyaráztam el. Már minden súly áttevődött a lábakra. A videón a kéz akár egy ujjal is érinthetné a talajt, a popsit kiemelhetném a felfelé a szék síkjától. ----
A legfontosabb probléma viszont nem ez, hanem a bal láb helyzete. Ezért is mozgatom ide oda a videón. (A jobb láb fix, a kezek csak finoman stabilizálnak) A bal láb helyzete viszont drasztikus különbségeket vetít előre a további mozgás szempontjából. Nekem 4 lényegesen különböző helyzet az ami lényeges. (az oldalnézeti képen)
1. a bal láb a jobb vonalában: Ebből "felállás" lesz, vagy felfele ugrás, vagy "békaugrás". (A két láb azonos súlyt visel.)
2. A bal láb ettől a vonaltól picit hátrébb. Bár kevesebb súlyt visel, de az előre-irányuló ugrásra lesz terhelhető.
3. A bal láb még hátrább: (ahol kb a te képeden van) (és ez a legnagyobb gondom egyébkén) ebből a pozícióból már nem ugrást hanem FUTÁST lehet kivitelezni leginkább. Túl sok súly van a jobb lábon, egy lábbal kellene az elugrás erejét létrehozni. - (De most hogy mondod, hogy ez még az "ugrásra kész állapot előtti állapot" így rendben van. ) Tehát így ez inkább futási rajtpozíció. (A rajtolók, még sokkal jobban kiemelik egyébként a feneküket, és a bal láb az előre irányuló erőkifejtésre keres támasztékot)
4. Ha a bal láb még jobban hátra kerül, akkor az egy teljesen impotens helyzetté válik, sem futni, sem ugrani nem lehet, (a legnagyobb gondja az lesz a szereplőnek hogy kiszabaduljon ebből a helyzetből.
A kép nekem azonban nem egy puszta modellbeállítási probléma, érzelmet tükröz, ahogyan a címe is, a magyarban az "ugrásra készen" egy kifejezés, nem feltételen mozgástani "ugrás"-t jelöl. egy pattanásig feszült állapotot érzek, amiben az "ülés" és a teljes felkészültség az "ugrásra" egyszerre benne van.
K Attila és Kamilla gondolatai nagyon megfontolandóak azonban.
Pl a bal láb pontos helyzetének meghatározása (nem ennyire foltszerű technikával) sokkal karakteresebbé tenné a képet. A "FÖL és ELŐRE" irányt nem szabad elkenni, gyengíteni. - ennek az lenne a következménye, hogy a képben rejtőző gondolat is sokkal direktebbé válna, könnyeben átjönne.
Ragyogó ez a virtuális modell, és kíválóan alkalmas lehet festőmodellnek. A mozgásfázisok száma szinte végtelen, és mivel a video megállítható, alaposan tanulmányozhatunk egy-egy fázist. Az én rajzomhoz tökéletesen hasonló pózt talán azért nem sikerült beállítani rajta, mert az általam rajzolt kislány egy széken ÜL, és úgy dől előre. Például a hátát nem domborítja olyan magasra. mint a virtuális modell. Nagyon köszönöm, hogy közzétetted ezt a videót.
Kedves Kamilla!
Azt maximálisan elfogadom, hogy az árnyékolás módja tulajdonképpen elrontja ezt a rajzot. Találkoztam már ilyen foltszerű árnyékolással, de - valóban - körültekintőbb alkalmazást követel. Attinak viszont rajzi kifogásai voltak, ezzel nem értettem egyet.
Most egyet kell, hogy értsek Attilával. Úgy gondolom, hogy az ilyen nehéz pózokat, amik tele vannak rövidüléssel, ezeket a rövidüléseket csak nagyon pontos árnyékolással lehet érzékeltetni. Ez a lelke. Ha ez nincs, akkor az arányok megváltoznak még akkor is, ha a rajzi része tökéletesen egyezik a látvánnyal.
Szerintem ez a beállítás nem alkalmas ilyen foltszerű megoldásra. Vagy csak úgy, hogy a foltok tónusai nagyon gazdag árnyalatbeli különbségeket tartalmaznak. Mondhatom azt, hogy nincs két egyforma tónusú.
Ez iszonyú nehéz. Én nekifutnék újra, vagy akár többször is, más más felfogásban, mert egészen egy kubista előadásmódig el lehetne jutni vele. Tök izgalmas. Akár lehetne ez egy csoportos feladat is itt a Pemzlin.
Persze a legelső lépés az lenne az igazi, amikor egy az egyben az eredeti lenne elkészítve, akkor értelmezi az ember, mi is történik valójában.
Való igaz, hogy ez egy nehéz póz, de alapos megfigyelés előzte meg a rajzolást, amelynek során a negatív tereket is segítségül hívtam a megfelelő arányok eltalálásához. Egy kislánynál egyáltalán nem szokatlan az ilyen vékony kar, a törzs pedig azért ennyire rövid, mert előrehajol a modell és rövidülésben látszik a felső teste. A kuszaságot talán a direkt és erőteljes árnyékolás okozza. Én így látom ezt a rajzot, de egyáltalán nem érzem magam tévedhetetlennek. Szívesen meghallgatnék egy harmadik véleményt. Köszönöm a hozzászólást, Atti.
Na az ilyen póz egy igazi kihívás! Nehéz, és érzésem szerint itt se sikerült visszaadni jól. Kicsit kusza az egész, a jobb kéz még jó volna, de a bal túl vékonynak tűnik nekem és túl keskeny a váll, valamint a törzs is rövidnek tűnik. A két láb viszonya tetszik egyedül a képen.
Kép Értékelése
Hozzászólás küldése
Hozzászólások
Köszönöm szépen.
