Most újra megcsodáltam ezt a festményt, olyan finom és könnyű kézzel festhetted, mint ahogy azok a finom, törékeny kis hóvirágok hajolgatnak az üvegpohárban. Szeretem ezt a képet!
Végre megtaláltam ezt a festményt! Fantasztikusan jó!
Még nem is láttam ilyen jól megfesteni egy üveg vázát, vagy poharat? Nagyon jól látszik a vastagsága, még a vízcseppek is tökéletesek, A hosszú tél után az első kis hóvirágok is gyönyörűek, melyek már a tavaszt jelzik.
Régen láttam már ezeket a gyönyörű virágokat, most jó rájuk nézni, de ez a festmény is különlges. Üdv.: Erzsi
Na hát így lefekvés előtt még nevettem egyet magamban! Egyébként mind igaz! És a fene egye meg, hogy megint a Patricia képe alatt megy a vita! Na elkezdtem sárgulni! Jóccakát!
Ennek örülök. Ez egyébként nem fejlődés kérdése, ez egy állapot. Ez sokaknak érthetetlen, ami érthető is (az állapot hiánya). Nagyon, nagyon, nagyon jó képet a profik is véletlenül festenek, nem tudatosan (ez olyan mint a teniszben az ász, persze ott is a szakmaismeret ebben befolyásoló tényező). Nem lehet mindig ászt ütni, néha kimegy az a vonalon kívülre is. Ilyenkor van aki elismeri van aki földhöz vágja az ütőjét. És van aki a nézőtérről sem látja a játékot (takarásban van)
Ezen nem fogunk változtatni! Az tuti! Ez a kép meg jó, és aki követi Patricia fejlődését annak még jobban tetszik! Akik nem követi azokban esetleg ellenérzést kelthet a sok dicsérő hozzászólás pedig ennek sem kellene így lenni! Azért a másik tengeren is sok jó ember hajózik de sajnos vannak kalózok!
Egy háborgó tengerről ide jönni élmény, még mindig szédülök a sok "hánykolódástól", amit egy másik tengeren tapasztaltam, még sokáig fogok a korláton kihajolni. Az a sok botanikus, az a sok sárga szín (talán az irigység színe) nagyon lefárasztott. Ezért jó egy zárt közösség. Ide a zárt osztályra legalább nem könnyű bekerülni, hála az ápolóknak. Ezen ne változtassatok, itt jó bolondnak lenni. Örülök, hogy ápolt lehetek