És még, nemrég azt találtuk ki, hogy a pasztell képeket lehet scannelni... (Ha a fotózás sehogy sem jön össze) Nekem tökéletesen bevált. Akkor az összes leírt utómunkából csak a színhűség beállítása marad. (illetve ha több darabban van scannelve, akkor az összeillesztés (az is könnyű kézzel is, de van rá egy speciális programom is, ami teljesen automatikusan összerakja a darabokat)
Péter teljesen korrektül leírt minden fontosabb dolgot.
Itt egy verőfényes időben készült kép, jól látszik (az árnyékokból) a nap irányára történő ferde el helyezés.
(Az én pasztellem színei nagyon meg tudnak változni különböző megvilágítások esetén, tapasztalat szerint a legjobb eredmény akkor adódik, ha szép napsütéses időben, és kinn fotózom.)
Én természetes fényben fotózok. A képet oldalról éri az ablakon bejövő fény, de nem direkt. A fényképezőgépet állványra rakom, és vaku nélkül, automata módban, két másodperces késleltetéssel kattintom el.
Így nagyjából megmaradnak a kép eredeti színei, és mivel a fény oldalról éri és vaku sem villan rá, nem csillog be. A késleltetés azért kell, mert vaku nélkül sokáig van nyitva a rekesz, és a gép elkattintásakor beremegő gép életlenné teheti a képet.
Aztán persze jön a PS, ahol körbevágom. Ebben a programban van perspektivikusnak nevezett lehetőség is, magyarul a kép négy sarkát bárhová rakhatom vágáskor, így ha nem pont szemből fotóztam, akkor lehet korrigálni a ferde oldalakat veszteség nélkül. Néha kell állítani a kontraszton (ha kint borús, akkor szokott kicsit sötétebb, kontraszttalanabb lenni a fotó), de színkorrekcióra szinte soha nincs szükség.
A másik lehetőség, ha nincs állvány, hogy nem szemből fotózom, hanem kicsit oldalról. Ilyenkor vakuval kell csinálni, de mivel nem szemből fotózom, nem csillog be a vaku. Ebben a módban egy perspektivikusan rövidülő kép az eredmény, de ha nem túl nagy a szög, automata beállításnál nem vehető észre a mélységélesség különbsége a közeli és távolabbi részek között.
Itt már komolyabb beavatkozás szükséges a PS képességeit kihasználva. Az előbb említett vágáson túl a vaku miatt kicsit beégett világosabb részleteket kell a fényerő-kontraszt beállításokkal az eredeti közelébe hozni, és a vaku bizony a színeket is átírhatja: ilyenkor meg kell dolgoztatni a színbeállító modult is.
Nem mondom, hogy minden itt látható képem hajszál pontosan olyan, mint a valóságban, de ezekkel a módszerekkel többé-kevésbé elfogadható eredménnyel dolgozom fel a festményeimről készült fotókat.
Engem ezek mind nem zavarnak annyira, mint a fej jobb oldala (árnyékban lévő), ami mintha vékonyabb lenne a kelleténél és a szem lejjebb van. Egyébként nagyon jó a mozdulat, a kezek is nagyon szépen meg vannak rajzolva bár a jobbat nagyobbnak látom a balnál.
(Kellene szerintem nyitni egy fotózási fórumtémát, mert lehet hogy sokaknak van ilyen, vagy hasonló gondja)
Én se tudok jól fotózni, viszont digitális fotós utómunkákkal szinte minden problémát ki tudok küszöbölni.
Köszönöm a hozzászólásodat.A képet majd módosítom, ha itthon leszek.A fotózással mindig bajom van, mert vagy beég, vagy egész más színek jönnek le. Kínomban Iphone-nal fotóztam, olyan is lett. Amúgy Fuji gépem van, de nem sikerült vele egy jó képet sem csinálnom. Az egérrágásért elnézést kérek, az a takarószalag csücske, majd eltüntetem.
Szép ez a mozdulat,, a kép is közvetíti azt a koncentrált lelki folyamatot, a karmester munkájának egy pillanatát.
**
A fényképezés tudom hogy nehéz, ez a fajta karton becsillog, befénylik ...
De van olyan PS trükk, hogy ezt a fajta csillogást le lehessen varázsolni róla. (Azért az az egérharapás vagy mi a csücsökben nagyon kiábrándító) Ami még még nekem zavaró, a kontúrok körül azok a feketék, ezt meg kellene beszélni, gondolom a céljuk a kontúr "ponosítása", illetve mint valami radírozás ...
Kép Értékelése
Hozzászólás küldése
Hozzászólások
Köszönöm szépen.
(A "feketék" a kontúroknál változatlanul nagyon zavarnak)