Attila, imádom a humorod! Egyébként tényleg bandukol ott valaki, kicsit dűlöngél, persze a talaj se igazán egyenes. Jó nagy hátizsákja van, kérdés oda-, vagy visszaúton van? Vagy mindegy?
Még a nap is kisütött ránk, ahogy látom.
Nekem a kép közepén, egy köpenyébe burkolózó alak látszik. Mint aki hátán cipel valamit és messzire készül menni.
Ó Thomas ez a z én világom ! Egyszerűen jól érzem magam itt nálad. Tényleg eltüntek a fák és mégis rá lehet ismerni a kezeid nyomára. Szenzációsak a az aprólékos munkák a sokfajta szin, nekem leginkább a talajnak a kidolgozása tetszik, könnyed és annyira tudtad hova mit kell festeni, kimondott jó agyi tevékenység!
Jo volt olvasni a ket testver velemenyet. Mar a testverek kozott is milyen nagy a nezetkulonbseg... Attila nagyjabol megfogalmazott helyettem... Csak annyit teszek meg hozza : , hogy en nagyon szeretem a szilvasgombocot, de ha minden aldott nap azt talalnanak elem, nem tudom meddig fogadnam el szivessen. Az viszont teny, hogy a nagyvonalu es foltszeru festeszet sokkal nehezebb. Nem veletlen, hogy a masolok is kerulik. Pl: Egy Neogradi festmeny, viszont nagyon soknak a celpontja, de ott nincs lendulet, amit le kellene gyozni.
Koszonom az ertekeleseket !
Nekem nagyon tetszik, végre kiértünk az erdőből! Egyértelmű, hogy dombtetőn vagyunk, a nézőpont jól lett megválasztva. A szinek is ismerősek, az ecsetkezelés szintén, bár az égbolt volt nagyon ismerős, a téma nem. Újdonság számomra ez a festmény, pozitív értelemben is!
Láttam már több festőkéssel készült képet, de ez annyira finom munka, hogy - mivel nem értek hozzá - nem is gondoltam volna. Gratulálok!
Azért ezzel vitatkoznék mert felismerhető a festési stílusa. Egyébként jó szót választottál, "megszokott", szerintem minden festő ezt szeretné elkerülni, hogy megszokott legyen a festészete. Lehet egy témát festeni sokáig de némi változatosság kell mert unalmas lesz a festő. Számomra Thomas pont az ellenkezőjét mutatja meg, hogyan kell érdekesnek maradni miközben felismerhető is.
Ez nem az én világom, ezért szavam sincs hozzá! Sok szín van benne, vitathatatlan. Akár szép is lehet, akinek tetszik. Semmi megszokott "Thomas Kish-et" nem találok benne.
Koszonom az ertekeleseket !
Kiserleti festmeny, vasznat hasznaltam a spaletta helyett, javarezt kessel keszult. Biztossan lesz meg folytatasa, mivel ez a vegcelom. Egy husszu ut vezetett ide, ami egy folyamat, es meg erlelodnie kell.... Persze a " Dombteto" - on, meg ne erzem magam, azert festettem meg alulrol.
Így igaz ,másde .
Fény ,világosság,hát persze felértünk a dombtetőre(kint vagyunk az erdőből)
Ahogy szokott és kell is a színek is változnak.
Jó (Kish) kis kép.
Kép Értékelése
Hozzászólás küldése
Hozzászólások
Ilyen leszel?
Majd jövök, még elmélkedek rajta.
n nem is ecsttel,talán késsel????
