Vemi éppen attól kedvetlen, mert igaza van. Ez szokott történni.
Ami a kontúrozást illeti, én csupán formailag néztem. Semmilyen egyéb szándékot nem érzek mögötte, de érdekes amit mondasz. Nekem továbbra is hiányérzetem van vele kapcsolatban, pedig izgi. Látom, hogy ez a kontúr jelen van az egész képen, csak a "fehér" túl erős, megoszt és ezért kétféle felfogás érvényesül egy képen belül. Vagy csak azért tűnik olyan "fehérnek" mert éppen a legsötétebb foltot keríti körül. Végül is mindegy, tetszik ahogy van.

A szinharmóniákról szóló dolgot már nem csak talán, hanem biztos hogy elindítom, ill. (ez után a beszélgetés után csak folytatom) a fórumon.
Vemi írja :
--Tehát az a bizonyos sokat emlegetett ízlésvilág aminek fölemlegetésével le szokás zárni a vitákat, mondván " erről nem lehet vitatkozni, tetszik és kész".
Olyankor mindig egy kicsikét elkedvetlenedek.--
Ne kedvetlenedj el, mert teljesen igazad van.

********

De még visszatérve ide erre a képre, Kamilla beszél arról hogy ott az fehér kontúrozás.... és az izgató.
Engem is izgat. Főleg amiatt hogy nem terjed ki a kép egészére, "mintha" félbe lenne hagyva.
De nem.
Az árnyék(os) világ részeként hangsúlyosan van jelen, a napfény(es) világban pedig hangsúlyosan nincs jelen.
Nekem azt jelzi, hogy az árnyékvilágban titokzatos működések vannak... formák is formálódhatnak természeti szép formáin, harmóniáin kívüliek, árnyékban-élő-tudat által vezéreltek...


melyek a fényvilágban teljesen eltűnnek.
Valami olyan, hogy na gyerünk a napfényvilágba. Olyan tavaszi nyári hivogatás a végeredmény.

Mindannyian nagyon jókat írtatok ,
... az egyik kedvenc témám éppen ez. (Már megérné egy fórumtémát is talán indítani.)
Képzeljük el, hogy egy társadalom alkotmányának preambuluma a mindenek feletti harmónia "a színvilág teljessége" (Kamilla) és az erre való érzék fejlesztése. (vemi)
Volt ilyen társadalom, Platon görög állama.
Milyen lesz egy ilyen állam?
A természethez illeszkedő. ugyanis a világ az ami az arányokra épül.

És ez az illeszkedés az élet minden területén, a jogalkotástól a matematikáig, az emberek egymás közti kapcsolatáig mindenre hatással van.
Platón megvédi államát minden ezzel ellentétes irányzattól, például nem engedi matematikusainak hogy az assziriai eredetű igen kifejlett állapotban lévő "kereskedelmi" jellegű matematikát alaklmazva oldjanak meg dolgokat, vagyis lényegében nem engedi az "addiciót" ("a nagyobb több, jobb" ) gondolatot az "arányok" ("az arányos a jó, az aránytalan rossz" ) világába befurakodni.

Az a jo Kamilla, ha meg szinesedel. Tudod, a szakertok abbol alapitjak meg, hogy a nagy festok mikor kezdtek kiegni. Kulonben sem lehet a szinekkel sporolgatni,korlatozni, oda kell tenni azt a szint, amit ugy erzunk, hogy ott a helye, valahogy oda kivankozik. Sokan beszelnek a "visszafogott" szinek-rol stb. Neha a gyeplut kell visszafogni a lovaknal, de az nem a festok dolga. Jobb, ha tudat alatt alakul ki a szinvilagunk, mit sem torodve a nemtetszo kritikakkal. Ne masok formaljanak bennunket. mert a szuleink megharagszanak rajuk. Ez a festmeny nekem tetszik, talan eppen a bator szinhasznalata miatt Na es ha ha arra gondolok, hogy ez a kep egy fiatal festo munkaja, akkor meg csak pislogni tudok. En ebben a koromban, nem lettem volna kepes, egy ilyen kepet megalkotni.

Még annyit. Annak idején, a kezdetekkor, perzsa miniatúra festést tanultam. Ott igazán tobzódtak a színek. Ez egy kezdőnek kellemes szituáció. Azonban amikor más dolgokat kezdtem készíteni, a színek eluralkodtak rajtam. Éreztem, hogy nem igazán jó irányban mennek a dolgok, ezért korlátokat állítottam magamnak. Kivettem néhány színt a pasztelldobozból, ami éppen a témának megfelelt és csak azokkal próbáltam képet készíteni. Ez elég jól bevált. Többnyire a kép a fejemben először színhangulatában jelenik meg és csak utána formailag.
Hogy ez jó-e vagy nem, nem tudom. Még most is rajtakapom magam, hogy "színesedek", de talán még időben észreveszem. Igyekszem, nem mindig sikerül. Szeretem őket.

Kedves Vemi, jó volt olvasni mondandódat. Teljesen egyetértek vele.

Köszi fiúk, de nem az én érdemem. Johannes Itten ezt így mondta, én csak "lefordítottam".
" Ha a színhangzatok kiválasztása közben nem a válogató értelemre támaszkodunk, ha nincs előttünk a színvilág teljessége, akkor mindig csak ízlésünk által korlátozott megoldásokra bukkanunk, de az igazi, egyetemesen érvényes megoldásokat nem találjuk."

Igen-igen!!!! Jajj hát Kamilla nagyon meg tudja fogalmazni egy mondatban, amiről mondjuk mi évekig vitázunk. Ennyi a lényeg.

Jajj kamilla, én ezt akartam mondani, főleg ezt a tekergést.
Végre jól meg lett fogalmazva.
És igen, ez az önkísérletezés (+) figyelem a mások kísérleteire.

Nekem nagyon is tetszik ez a színvilág, nem azért írtam, hogy a monitor és......
Egyébként sok igazság lehet abban a mit mondasz a saját harmóniákról. Viszont azért érdemes kísérletezni és másokat is megismerni, mert különben mindig csak "magunk" körül tekergünk, pedig lehet, hogy némely téma sokkal jobban szólna, egy másik harmóniában. A kísérletezéshez nem is kell konkrét alkotás, egyszerűen csak feszegetés, színharmóniák képzése. Ez nagyon izgalmas dolog.

Kamilla, vemi:
a monitor szerintem csak az amplitudókat erősíti, (vagy gyengíti) a színek frekvenciákat nem... tehát ezek a színek AZOK a aszínek.
ÉS
Éppen tegnap mielőtt vemi írta volna , szóval:
én nagyon megszoktam szín-együtteseket, szeretek és utálok néhányat. Gondolom mindeni így van ezzel.
Azt hiszem az van hogy van egy embernek egy SAJÁT-harmóniája, saját-rezgései... aztán egy kép vagy rezonál erre vagy nem. Mint a zenében. Szerintem azért nem teszik valakinek egy szám mert tele van (tőle)-idegen frekvenciákkal. (frekvencia arányokkal)
(Milyen jó hogy van ez a zenei részleg a pemzlin )

Nekem is van egy normál (saját magam számára is ismeretes (szín) harmónia világom, bármi ami azon belül van, máris érdekes lesz (aztán jönnek a formák, gondolatok, absztrakciók...stb ) de a színvilág elsődleges, hogy ebjussunk "hozzám"
Ez a kép nem ez.
Ez a kép, úgy jut hozzám, hogy ez a színharmónia még nem volt ismeretes nálam.
De rezonál. Nagyon szeretős, nagyon enyém, és még sose találkoztam vele.
Létezik ilyen?
Létezik.
Találkoztam egy kedves festő képe alkalmából egy nem felfedezett saját-színvilággal, egy elfeledésre-ítélt-saját magammal...
Ami ezek után már biztos hogy nem elfeledett lesz, hanem felfedezésre váró izgalmas dolog.

Lehet, hogy csak a fotó, vagy a monitor erősíti fel a vörösöket. Engem ez a fehér kontúrozás izgat. Messziről azt hittem, hogy valami applikáció. Csak nem vitted végig a képen úgy érzem. Így egy kicsit kettősség érzésem van. Viszont a kép közepe gyönyörű, akár önálló képként is.

Neked már múltkor se tetszett ez a két szín egy képen!

Ez valami eszméletlen tetszik!

De kedves vagy!!! Már én is csak innen tudom nézegetni

Hihetetlen gyönyörű +++!
Ma egész nap ezt fogom nézegetni...